A Mama Rosa egyben hatodik önálló lemezének címe is, és minden tekintetben rendhagyó: tematikája, hangszerelése és stílusa is eltér a tőle megszokottól. Személyes hangvételű, hiszen a dalok többnyire saját családtagjairól szólnak vagy akár az ő szemszögükből íródtak. Az énekes pedig maga Brian Blade, aki ezúttal gitáron is játszik.
S bár máig dobosként ismerte őt a világ, otthon hosszú ideje rögzítette saját szerzeményeit, melyek megmaradtak a négy fal között, s szerzőjük nem is szánta őket a nyilvánosságnak. Egy jó barát és zenésztárs, Daniel Lanois ösztönzésére azonban a dalok újraéledtek, s az új lemez fontos pillérei lettek. Blade tehetségét és sokoldalúságát mutatja, hogy megkapóan bensőséges hangulatot teremt éneklésével, s az akusztikus gitárral is igencsak jól bánik. A pop-soul dalok felidézik a gyökereket: édesapja a helyi babtista templom pásztora, s így gyerekkorában Blade számára a gospel a hétköznapi élet része volt. Otthon Al Green, Stevie Wonder vagy az Earth, Wind and Fire szólt. Később azonban már a jazz nagy alakjai foglalkoztatták az akkor már dobos Blade-et, s hamarosan nemcsak hallgatta némelyiküket, hanem együtt is játszhatott velük.
Rendező: Alba Regia Szimfonikus Zenekar, Művészetek Palotája