Bonga (Angola)

Bonga 1942-ben – Barceló de Carvalho néven – angolai munkáscsaládba született. Kilencen voltak testvérek, de egyedül ő zenélt: a dikanza nevű, bordázott bambusznádból készült ritmushangszeren játszott. Együttese élén a portugál gyarmati uralom ellen lázító dalokat énekelt, ám a hatvanas években még sem a hatóságoknál, sem zenei téren nem keltett feltűnést. Annál inkább kitűnt atlétaként: a 400 méteres síkfutás kiválóságaként a portugál atlétikai válogatott tagja lett, s európai versenyei során bekapcsolódott az emigráns angolai ellenállók mozgalmába. A hetvenes évek elején azonban lebukott, és Salazár diktatúrája száműzte Portugáliából. Rotterdamban kötött ki, ott vette fel a Bonga nevet, és ott készítette el Angola 72 című albumát, amelyet a Zöld-foki-szigetekről származó zenészekkel rögzített, s így éppoly jellemző rá a morna melankóliája, mint Bonga forradalmi hevülete. Korántsem véletlen, hogy azóta is kitörölhetetlen a legnagyobb hatású afrikai lemezek sorából.
Szülőhazája függetlenné válása után Bonga váltogathatta lakóhelyét, s hol Párizsban, hol Lisszabonban, hol Angolában élt. Tucatnyi lemezén jól megfértek egymással a szívszorító angolai dallamok és a tüzes brazil szambák, de az Angola 72 – és az azt követő Angola 74 – kirívó sikerét csak 2000-ben, a Mulemba Xangola albummal érte el. Ezzel újra belépett a legkeresettebb afrikai előadók klubjába, és időközben még két olyan albummal jelentkezett – Kaxexe, Maiorais –, amellyel bebetonozta ezt a helyét.