Bacher Iván-Hatlábú

Bächer Iván 1957-ben született, 2013-ban hunyt el. Húsz éven át tanult, tíz éven át tanított. Több, mint húsz éven át írt, s közben szakadatlanul élt a legkülönfélébb emberekkel, no meg állatokkal, akiknek egyetlen közös vonásuk volt: mindegyikőjüket szerette.
Bächer kicsit Bozzi úr is volt, bár a hasonlóság kimerült abban, hogy egyszer ő maga is elkutyásodott. Elkutyult.
A 'Hatlábú' a gazdává válástól tekint végig az emberi (bächeri) természeten. Magáról írt, de bárki, akit sorsa házi kedvenc közelébe vetett, saját magára ismer. Nem csupán a macskás és a kutyás lét különbségeiről van szó, dehogy. Arról is, hogy egy kialakult hierarchiába slisszol, csusszan, lép, tapos vagy rondít bele egy kívülről érkező. Iván viharvert magánélete, mely könyvekké aszúsodott, a kutyás/macskás lét tükrében új színeket kapott. Ugyanis gyakori jelenség, hogy az ember nem kutyássá, macskássá lesz, hanem – látensen – már egészen kicsi kora óta az. Aztán egyszer csak beteljesedik rajta a dolog. Iván főleg kutyás lett... De végül is mindegy. Az életút ismeretében akár azt is mondhatjuk: Cosí fan tutti. (Nem hiba ez: szándékos a hímnemű alak.) Mind(en férfi) így csinálja. Párt keres, párt talál, az igazit vagy a nem egészen igazit. Olykor másét. Házasodik, meggyerekesedik. Társat temet vagy elválik, társtól és/vagy kutyától. Mert a kutya családtag. Lehet vele beszélgetni odahaza, teraszon, tornácon. Egy helyben vagy sétálva. Jól nevelt kutyával bárhol. Türelmesen üldögél, míg fecserészünk egy fröccs mellett. Igaz, hogy nem fejti ki a véleményét, de a legfontosabbat teszi: meghallgat. Néha csak annyi kell. Néha meg elég, ha egymás szemébe nézünk, értjük egymást.
Bächer kutyáinak szerencsés és boldog élete volt. Macskáinak is, pedig azok mondhatni más kaszt, más életciklus, más viselkedés, más pofonok, más sérülések. De azért jó életük volt. Ivánnak is velük, mellettük.

"Mindig állatok között éltem, de kutyásnak lenni persze más. Megpróbáltam referálni is róla, a kutyás voltról, s ebbéli igyekezetemben annyira elmerülten, hogy meg is felejtkeztem a macskákról, akik addigi életemet kísérték. No meg nem állott módomban beszámolni az előző kutyaéltem utáni eseményekről sem, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy azok akkor még nem történtek meg.
Most, hogy újra közreadják régebbi kutyás történeteimet, megpróbálom pótolni a mulasztást: eléje és hozzája is biggyesztek némi állatságokat, hadd kerekedjen tovább ez a furcsa emberi história, ami az enyém volt és – ha az állatok istene adja – még az enyém lesz egy kis darabig." (Bächer Iván)

"Kutyás lettem. Hatlábú.
Nem akartam az lenni. Eszem ágában se volt.
Meggyőződéses kutyátlan voltam harminchat éven át.
Szilárd elvi alapon nem volt kutyám.
Szeretem a függetlenséget, még akkor is, ha nemigen volt részem benne soha. Ebbe bele is nyugodtam rég. De hogy még egy kutyától is függjek, ez soknak tűnt fel előttem.
Harminchat évig el nem tudtam volna képzelni, hogy egy póráz végére kötve naponta háromszor lemasírozzak egy térre, ahol nincsen semmi sem, és ami van, hát arról jobb nem beszélni.
Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik.
Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik, és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul.
A kutya büdös, továbbá zajos és harap.
Ennyit tudtam a kutyáról, és ez nekem elég volt.
Kutya-tudásomat sétáltattam nap mint nap, több mint harminchat éven át.
Aztán egyszer csak kutya-tudásom elkóborolt, elszökött, nem leltem sehol, hamarosan már nem is kerestem.
Kutyát sétáltattam helyette.
Kutyás lettem."

Az előadás együttműködő partnerei:
Vizsla Túra, Vizslabolt.hu, Vizsla Bárka, Futrinka Egyesület, Vizslamentés,
Manuq Collar, Eb Ovo, Ebugatta, Kalán-ka-land, Platinum,
Onlinekutyabolt.hu, Utazzkutyaddal.hu, Adventurewithfourpaws/Balázs, a vizsla (Vizslavalvagyok.blog.hu),
Ab Ovo Kiadó, Kutyabarat.hu, JOY.hu, Demény, a vizsla, Valentin projekt