Angyali üdvözlet

„Szeretni annyi, mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi, mint szenvedni, nem szeretni annyi, mint szenvedni, szenvedni annyi, mint szenvedni. Boldognak lenni annyi, mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi, mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.”

/Woody Allen: Szerelem és halál/

Paul Claudel (1868-1955) az a fajta drámaíró és költő, aki művein keresztül saját benső párbeszédét kísérli meg kifejezni. „A mindenség dalnoka”, „a szentképfestő”, de az a fajta költő is, aki nem veti meg a komikumot, sőt a burleszket sem. Színházi szövegei rejtélyesek, legtöbbször patetikusak, szereplői szélsőséges karakterek, a vallási fanatikustól, a messiáskomplexusos és materialista figurákon át egészen az örök kétkedőkig.

Szereposztás:

Violaine – Homonnai Katalin
Mara – Pallagi Melitta
Anne Vercors, az apa – Spilák Lajos
Elisabeth, az anya – Nyakó Júlia
Pierre de Craon, templomépítő – Nagypál Gábor
Jacques Hury – Sipos György
Fekete Ruhás Alak – Lovas Dániel

dramaturg – Bíró Bence
látvány – Rumi Zsófi
zene – Tarr Bernadett
fény – Major Mátyás
szcenika és kivitelezés –Sipos Katalin és Sisak Péter
asszisztens – Vajdai Veronika
rendező – Szenteczki Zita