Álmaink lelkünk azon mély és a magunk számára feltárhatatlan rétegeinek a megnyilvánulásai, amelyekhez a zene könnyen talál utat, és amelyekre közvetlen módon képes hatni. Ebben rokonságot mutat a mesével, így nem meglepő, hogy álom, zene és mese gyakran találkozik egymással a művészetben.
Az sem véletlen, hogy az álomszerűség, a fantasztikum, a valós világtól való elszakadás gyakori motívuma a különböző korok zenéinek. Így vált népszerűvé a 18. századtól önálló típusként az álom közegét megidéző éjszakai zene, a noktürn (olaszul notturno, franciául nocturne). Később, különösen a 19. században ez indított sok szerzőt arra, hogy álmodozásra, befelé fordulásra késztető, az álmok világába való vágyódást kifejező, melankolikus hangvételű zeneműveket komponáljon.
A sorozat első hangversenye a szimfonikus zenekar és a szólózongora hangzásának lehetőségeit kihasználva mutatja meg álom, zene és mese sokrétű kapcsolatát, különböző műfajok és zenetörténeti korszakok között barangolva.
Kodály: Háry János – Kezdődik a mese
Schumann: Álmodozás, op. 15, No. 7
Chopin: Noktürn, op. 9, No. 2
Satie: Nocturne, No. 4
Bartók: Szabadban – Az éjszaka zenéje
Mozart: Egy kis éji zene, K. 525
Grieg: a-moll zongoraverseny, op. 16 – II. Adagio
Berlioz: Fantasztikus szimfónia – I. Álmok, szenvedélyek, II. Bál
Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar
Közreműködik: Tóth Péter – zongora
Vezényel és a műsort vezeti: Kesselyák Gergely