AIR - a Baroque Journey - Daniel Hope és kamarapartnerei - Tiszta barokk Tiszta barokk

A „régizene” – bármilyen repertoárt is értsünk e kifejezés alatt – megszólaltatásának több lehetséges iránya létezik a történetileg informált (a forrásokhoz és a kutatási eredményekhez legszigorúbban ragaszkodó) előadásmódtól a „romantikus” (valójában a 20. század első felének tradícióját egyenes ágon folytató) interpretációkig. A meglepő, friss szemléletű műsorairól híres Daniel Hope e skálán valahol félúton helyezkedik el: saját megfogalmazása szerint interpretációiban a „régizene modernségét”, illetve „egzotikus őserejét” akarja előtérbe tenni. Ennek szellemében figyelembe veszi a régizenejátszásban az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett fordulatot, mégis modern hangszert használ és egyéb szempontokból nézve is a mai közízlés szerint közelíti meg a darabokat. Az általa játszott repertoár azonban olyan, amely bár a specialisták számára ismert, de a „modern” játékosok általában elkerülik: a hegedű első aranykorának, a 17. század virtuóz komponistáinak zenéje.

RENDEZŐ: Zeneakadémia Koncertközpont