Ady Endre: A föltámadás szomorúsága

Jönnek a sznob fésűkagylójukkal, egyenek inkább császárhúst!

Kátya… Mit is írhatnánk Róla, amit még nem írtak meg? Mit is mesélhetnénk el Kátyáról, amit még nem hallhattunk másoktól? Talán semmit és ugyanakkor a mindent! Mert Ő az volt, aki mindannyian lenni szeretnénk. Egy elképesztő tehetség, kérkedés nélkül. Egy igazi bohóc, aki véresen komolyan tudott csak játszani. Egy szertelen, bájos, e világban sokszor elveszett lány, aki másoknak mégis utat mutatott. És Ő volt a fény, akinek hatalmában állt elűzni a mindennapok nyomorúságát. Őt idézzük meg és köszöntjük születésnapja alkalmából, ragyogó művészek segítségével, egy páratlan emlékest keretében.

Egy letűnt korszak lenyomata, amely ma is érvényes tükröt tart elénk: hőseink áldozatok, megváltást keresők, megbocsátásra képtelen tévelygők, szerelemre vágyók, összeesküvők és megalkuvók. De mindegyikükben ott él a remény a szellem és lélek felemelkedésében.