Ábrahám Márta és Kovalszki Mária

Dukay Barnabás: árnyék mutatta idő (hangszeres motetta hegedűre és cselesztára)
Bartók: Andante, BB 26b
Lajtha: Szonatina hegedűre és zongorára, op. 13
Dohnányi: cisz-moll hegedű-zongora szonáta, op. 21
SZÜNET
Janáček: Hegedű-zongora szonáta
Grieg: 3. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 45

Ábrahám Márta (hegedű), Szokolay Balázs (zongora)

A fiatal Bartók 1900-as évek legelején írt, hegedűre és zongorára komponált darabjait néhány korabeli kritikus Brahms vagy Grieg hatása alatt álló műveknek tekintette. Azt már nem részletezték, hogy az ifjú szerzőre Brahms vagy Grieg gyakorolt-e erősebb hatást. Utóbbit egészen egyszerűen ellenőrizhetjük Ábrahám Márta és Szokolay Balázs koncertjén, melynek műsorát a gazdag duórepertoár kevésbé gyakran megszólaltatott remekműveiből állították össze. S hogy a norvég zeneszerző az érett Bartók számára is minta maradt, arra példa Grieg 3. szonátája, melynek mindegyik tételében ott lüktetnek hazája népzenéjének dallamai és ritmusai. Lajtha László Szonatinájának neobarokk hangvétele, Bachot idéző textúrája pedig „haladó szellemű közönség előtt mindig biztos sikerre számíthat” – vélekedett egykoron Kerntler Jenő zongoraművész és zenei szakíró. Ő természetesen még egy további feltétel jelenlétét is fontosnak tartotta: csakis „elsőrangú előadók” kezére bízná a művet. Például Ábrahám Mártára és Szokolay Balázsra.