Az Á la cARTe, (Philipp György társulata) előadásaiban törekszik arra, hogy azok az ismert múzeumi operajátszástól minden tekintetben elrugaszkodjanak, abszolút zenei és vizuális élményt nyújtsanak, s hogy azokba közönségüket egyre inkább bevonják. A régimódiak által elképzelt ún. gyerek- előadások idejemúlt képét igyekszik megszüntetni, olykor radikális eszközök segítségével korszerűbbé tenni. A hagyományosnak mondható Varázsfuvola után a Rászedett Kádi előadásban élő kiállítási tárgyak voltak a szereplők, egy impozáns, valóságtól távoli környezetben. A közönség pedig tourist guide-ok segítségével érthette meg és élvezhette a történetet és az énekesek testközelségét.
Az AVATAR DIDO&AENEAS legnagyobb részt operafilm, melynek főszereplői a filmen némák, s őket hivatásos énekművészek élőben „szinkronizálják”, az előadásokon éneklik a zenei kíséretre a szerepüket. A mozivászon előtt zajló cselekmény szereplői vannak talán a legközelebb ahhoz az operajátszáshoz, amit a világ színpadairól ma ismerünk. A film helyszínéül szolgáló tornaterem sok lehetőséget rejt magában. Kihívás pl. harctérré, vagy film helyszínné alakítani, ezért nem is tesszük. Csakúgy, mint az élő előadásnak, a filmnek is a prózaian csupasz tornaterem ad otthont, ezzel szintén egy kis zavart okozva a nézőben, hangsúlyozza az előadás lényegi részét, a gyerekek által nyújtott művészi teljesítményt, a smink (Károlyi Balázs) és a fények (Ferenczi László) szépségét s a film fényképezését (Poppé Béla, Venéczi Zoltán).
Az eredeti Purcell-mű zenei anyagát áthangszerelve, AVATAR-osítva hallhatjuk az előadáson. Ebben a munkában segítségünkre volt Bartek Zsolt-klarinétművész, Lachegyi Imre-blockflöteművész, Tóth Lajos-ütőhangszeres művész, és az egyébként Belinda szerepét játszó Murányi Márta énekművész. A zenei felvételeken a kórus tagjai közül is sokan jutottak fontos effekthangszerhez, többek között: Kocsis Csaba, Dévity Zoltán, Nagy Betti, Dezső Sára, Galbács Gabriella. A darab legemblematikusabb részletét, a „Dido búcsúját” harmonika szólóval dúsítottuk. A film történéseihez idomulva Belinda az Omaticaya törzsi sámán, s mint ilyen énekli el a Thanks to this lonesome vales kezdetű, eredetileg szoprán-fekvésű áriát. Ebben a dalban a kórus eredeti Na’vi nyelvű mantrát mond. A soundtrack Na’vi részeinek hangszerelésére jellemzők a transz-lelkiállapotba kerüléshez elengedhetetlen isonok(támaszhang), torokének, dobok, és ősi fúvós hangszerek. Az amerikai sereg jelenetihez igazi polgárháborús hangszerelést használtunk, sokat játszanak az indulókból ismert ütőhangszerek és a piccolót helyettesítő szopranino furulya. A műben szereplő recitativo-k hagyományos felállásban hangzanak el, amelyeket azonban a filmes szereplők nem mondanak ki, a gondolataikat halljuk.
A Dido és Aeneason kívül két másik Purcell-mű hangzik el az előadásban. Az egyik egy kánon, a Pox on you (törjön ki a ragya)-kezdetű, amit három részeg tiszt ad elő élőben, a másik pedig a Mary királynő halotti ceremóniájára komponált Funeral sentences és Funeral march, melyek egyébként Purcell temetésén is elhangzottak. A Funeral March a filmet keretbe foglalja egy kórusra, dobokra és Na’vi kürtökre átírt verzióban, a Funeral sentences pedig a Film vége főcímében hangzik el záró bölcseletként a RORSCHACH band előadásában. Ezek a zenei „bővítmények” dramaturgiailag érthetőbbé teszik a történést, segítenek elrugaszkodni. Az opera természetesen saját nyelvén, angolul hangzik el, felirattal, csak az élő cselekmény zajlik magyarul, ezzel is kívánva hangsúlyozni az eredeti nyelvű operajátszás fontosságát és azt, hogy ezt bármilyen korosztály élvezheti, ha a történések nem operai pózok közé van elrejtve...
