Petőfi Sándor - Ferenczi György: A helység kalapácsa
zenés vásári komédia
Az előadás a Csiky Gergely Színház és az Ördögkatlan Fesztivál közös produkciója.
A történet:
az I. ÉNEKBEN:
fölébred álmából egy fogoly, s szabadulást tervez - azonban az nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást tervező, álmából fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés annál meglepőbb legyen;
a II. ÉNEKBEN:
már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb kocsmája? mily ékes e kocsma birtokosnéja? miben sántikál a kántor? ki buzdítja merényének végbevitelére?...
a III. ÉNEKBEN:
megszabadúl a fogoly, s börtönéből a kocsmába megy; s amily szörnyű dolgokat lát: oly szörnyű dolgokat cselekszik. Itt már az is orrára köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a költemény hőse;
a IV. ÉNEKBEN:
a szörnyű dolgok véget érnek, s a költemény hőse szörnyű véget ér.
A zeneszerző:
„Egy magyar zenésznek normál esetben a népzenétől kellene bárhova eljutnia, de a Kodály-módszer hazájában ez rendszerint nem így van. Én Jimi Hendrix, az AC/ DC és a Hobo Blues Band zenéjén nőttem fel. Ma két dolog határozza meg a zenémet: a népzene és Hendrix. Kedvenc íróm Jókai, kedvenc költőm Petőfi. Aki a rock and rollt életformájának vallja, az nem mehet el Petőfi mellett úgy, hogy ne ragadja meg a belőle sugárzó energia és életöröm. Velem sem történt ez másként. Petőfi, ha most élne, Chuck Berry-rajongó lenne. Tanuljátok meg, mi a költő, mert én most megtanultam.
Volt egy poros doboz lerakva a földre, kinyitottuk, és orrba vágott minket egy szellem - ez Petőfi. Elkezdtünk vele foglalkozni, és a dalaink kilencven százalékát kiszórta. Kőkemény kritikusként belépett az életünkbe. Petőfi kőkemény, kegyetlen. Megismertem a költészetét - most már viszonylag jól ismerem - és ha az ember leszámol a sztereotípiákkal, és nyitott tudattal megy neki, akkor fantasztikus élményben lesz része.
A legtöbb helyen azt látom, hogy tizenhat éves srácok és lányok teli torokból, csukott szemmel, foggal fölfelé ordítják a Petőőfi-verseket, úgy, ahogy tőlünk hallották. Ez egy nagyon megtisztelő és egyben nagyon veszélyes feladat, mert Petőfi verseivel az ember egy másodperc alatt hiteltelenné válhat." (Ferenczi György)
Akkor és most:
„Kár, hogy nem említi, melyik nemnek, vagy kornak, vagy különösen kiknek készíttetett e divinum opus? Tudós férfiaknak talán? azok véleményem szerint komolyabb és célirányosb tárgyra függesztik figyelmüket, semhogy egy garasos comoediával bibelődnének; ifjuság számára talán? procul ad Gramantas! ezt a tárgy se kül, se belalakja meg nem engedheti; vagy, mivel a köznép költeményeiből van meritve, talán a köznépnek szaánta költész úr? hanem mi okbul? merem kérdeni, hogy tanuljon belőle? de mit? talán azt mikép kell egymást gyalázni, gunynevekkel illetni, az ököljogot gyakorlani? ilyesmi őszintén megvallom, hogy a korosbakban nem, de még a kisdedekben sem helyeselhető. Azonban, mint a 3. ének elejéből kiveszem, e munka leginkább honunk hölgyeinek van szánva: risum teneatis amici! No, de ha már ezt tette költész úr, ugyan miért keresztelte munkálatát ily dicső nevezettel? Hisz tudhatná, hogy hölgyeink a valódi hőskölteményt a hosszasb elmefeszültség és férfias érzés hiánya miatt nem igen olvasgatandják, s igy költész úr költői lángeszének föllengős műve minden cifrasága mellett is a padon békével maradand, s hősileg közöttük soha nem harcoland." (Poór Jenő - 1844)
„Jókedvében írta A helység kalapácsát Petőfi Sándor, csak úúgy buzog, forr, sistereg ma is e szertelen vidámság, humor; ahogy olvassuk, vidámak és jókedvűek leszünk mi is.
Nevetve elmerengünk azon is, hogy e különös hősi eposz csipkelődve, fricskázva kicsúfolja a dagályos hőskölteményeket is, alkalmazva a fennkölt fogásokat a földhözragadt témában." (Csukás István - 1972)
Hah, de mi szörnyű zaj,
Mily lárma riasztja
Egyszerre az egyház
Temetői nyugalmát! Mennydörgés?
Vagy kásának forrása fazékban?...
Nem! Ott ember hortyog.
Ugy van! ez emberalak.
Egy zugban két öklére hajolva
Alszik... hanem íme fölébredt,
Miután elhortyantotta magát.
Ásít... szemeit dörzsölve körülnéz...
Lát és sejt... sejtése pogány.
Megy az ajtóhoz; megrázza kilincsét.
És rázta hiába.
Éles eszével
Átlátta azonnal
A dolog állását,
És ezt mondotta: „Bezártak."
S még egyszer mondotta: „Bezártak." (részlet a műből)