Sokszor hallhattuk, hogy a pokol és a mennyország valahol a túlvilágon van, egy ismeretlen helyen. A mennyország valahol a fellegekben, a pokol pedig valahol egy titkos, föld alatti barlangban. Lehet. De mindkettő itt van bennünk is, és átéljük mindennapjainkban. Mondhatnám azt is, hogy minden ember önmaga alakítja ki a saját mennyországát és a saját poklát, és ez akár visszafelé is igaz lehet. A bennünk lévő pokol és a bennünk lévő mennyország harca alakít minket. A pokol éppen olyan közel van az emberhez, mint Isten országa. A pokol hétköznapi tudatállapotaink sajátja. A pokol a mindennapok káprázatában, az emberi gondolkodásban keresendő. A pokol nem száműzhető a tudatból. Ha mégis megpróbálják, mint azt az egyház által irányított európai civilizáció tette, akkor annak beláthatatlan következményei vannak. Európa keresztény története a pokol jelenlétének a története a világban. A tudattalanba fojtott pokol kivetítődve jelenik meg mindennapjainkban. Erről szól a keresztény civilizáció, amely nem volt hajlandó tudomást venni a tudat sötét oldaláról. A megoldás az alapos megismerés.
Beethoven IX. szimfóniája a zeneirodalomban elfoglalt előkelő helye mellett azért nagyszerű mű, mert máig érvényes gondolatokat fogalmaz meg, sőt szinte soha nem volt ennyire fontos az üzenete. Az országhatárokon átívelő, vallások felett álló, kulturális különbségeket áthidaló egyetemes közös szellemiség megtalálásának vágya talán sosem volt ennyire aktuális, mint most, amikor a világ gazdasági egyesítésének képe valóságos jövőképnek tűnik. Az emberi lelkek, szellemek egységes, közös fellángolása, a gondolatok egy irányba hatásának ereje és harmóniája régi vágya minden humanista gondolkodónak. Vajon túlzott optimizmus ez? Vajon az ilyen szellemi unisono képes lenne változtatni világunkon és mindennapjainkon? Én hiszem, hogy igen. (Juronics Tamás)
A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
Zene: Liszt Ferenc / Ludwig van Beethoven
