Fény presszó - Nyilvános főpóba

A szerelem, mondják az okosok (akik, mert okosak, megnyugtató távolságból szemlélik a tárgyat) olyan létforma, amely mindenütt megél, legyen az sivatag, családi viszály, feneketlen kút feneke, szegénység, lakatlan sziget – de még politikai viszonyok esetén sem hal meg. Igaz, meghalni csak a szerelmesek szoktak, maga a szerelem él tovább, sőt, – a maga szerény eszközeivel – még virulni sem szégyell.

Jelen előadásunk ebből a gondolatból indul ki, megtetézve a gondolatot azzal, hogy még az ötvenes évek poklában sem halt ki teljesen; még a diktatúra ideiglenesen szabadlábon felejtett foglyai sem mentesek tőle. Igaz, ők, akik ebben a sok rossz kor egyik legrosszabbikában érték meg a szerelmesség ideális életkorát, zaklatottabban voltak szerelmesek, mint más korok szerelmesei: ők csókolózás közben sem merték lehunyni a szemüket, inkább körbehordozták a pillantásukat, hátha figyeli őket valaki. És figyeli.

Főúr:Jekl László
Nő:Páder Petra
Férfi:Böröndi Bence
Idegen:Chován Gábor

rendező:Frigyesi András
díszlettervező:Hajdu Bence
jelmeztervező:Rományi Nóra, Muladi Klára
dramaturg:Kovács Kristóf
zenei vezető:Faragó Béla
mozgás:Bóbis László
súgó:Barnet Mónika
rendezőasszisztens:Juhász Gabriella