Search: MITEM 2025

Izgalmas, rendkívüli, csábító – így lehetne leírni a brit drámaíró Robert Icke és a rendező Andrei Șerban találkozását a bukaresti Nemzeti Színház színpadán.

Évszázadokkal a Netflix előtt Shakespeare megalkotta az első sorozatgyilkost: egy torzszülöttet, egy ékesszóló és lesújtó bohóc-erőszaktevőt, aki végigvezet a pusztítás könyörtelen útján.

A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor sajátjai. E korszak gyötrelmei annak a felnőtt társadalomnak a tükörképei, amely elvesztette önmaga hitelességét, és válságba került.

Az Akvárium olyan előadás, amely sírásra és elmélyülésre késztet, és szeretetteljes tiszteletet ébreszt önmagunk, édesanyánk és mindazon nők iránt, akik előttünk jártak.

A „Képzelt beteg” című előadásunkban Molière egy lehetséges arcát mutatjuk meg a közönségnek: a színészt, a kivételes művészekből álló társulat vezetőjét, valamint Molière-t, az embert.

Az Amadeus a kreativitásról, a hitről és az emberi gyengeségről szól, kérdéseket vetve fel az igazságosságról, a tehetségről és a zsenialitás áráról. Salieri vallomása nemcsak Mozart halálának tragédiáját tárja fel, hanem egy zseniális művész életét is.

Mient az édesapja által készített, madarakról szóló bemutatójára készül, ám az apja nem érkezik meg. Mient a közönség segítségével igyekszik a lehető legjobban újra elmesélni édesapja történetét.

Hat fiatal, egymástól merőben eltérő valóságokból érkezve, egy értelmét vesztett, elidegenedett és abszurd világban sodródik. Alig ismerik egymást, mégis amikor a szakadék szélére jutnak, a koboldmakikhoz hasonlóan a közös segélykiáltásban találnak egymásra.

Egy leendő házaspár úgy dönt, hogy „eljátssza” az előttük álló házasságot. Hamarosan elmosódik a határ a valóság és a képzelet között.

Csehov klasszikusa ma is rendkívül aktuális. Koljada értelmezésében a meggyeskert már nem létezik: mindent eladtak, mindent elpusztítottak. A virágzó fák helyén műanyag poharak maradtak, amelyek a természetet pusztító civilizáció jelképei.

Sardar Tagirovsky előadása az emlékezésről és a zene maradandó erejéről szól. A darab a tatár zeneszerző, Färit Yarullin életének és munkásságának állít emléket, aki a „Shurale”, az első tatár balett megalkotója volt.

Az előadás Csehov és Lika leveleire épül. Az oldalakon kibontakozó levélbeli csatározásokat fiatal színészek alakítják át ironikus, ugyanakkor humoros történetté, amely az élet múlékonyságára és a boldogság tovatűnő természetére reflektál.