A második kőszínház Szombathely történetében Weöres Sándor nevét viseli. Ahogy a 19. században, úgy a 21-ben is a helyiek igénye, színházszeretete teremtette meg a játszóteret.

Szombathely kétezer éve az egyetlen folyamatosan lakott település a Kárpát-medencében. Itt született Szent Márton 316-ban, itt gyártják a kuplungot a világ minden tizedik autójába. 1880 augusztusában Az ember tragédiája díszelőadásával nyílt meg első állandó kőszínháza. A Hauszmann Alajos tervezte épületet 1945 márciusában bombázták le.

Azóta vágyódtak újra saját színház után a szombathelyiek: 2007. szeptember 27-én Szombathely Megyei Jogú Város közgyűlése megalapította a Weöres Sándor Színházat. Magyarország legújabb teátruma 2008 augusztusában kezdte meg működését a „Hemo-ban” (Helyőrségi Klub), az Akacs Mihály utca 7. szám alatt. 2011 januárjában teljesült végre az álom: megnyílt a város szülöttéről, Weöres Sándor íróról elnevezett, már impozáns, a kor elvárásainak megfelelő, modern színház. Ismét Az ember tragédiáját játszották a díszbemutatón.

A megújult külső mellett légkondicionált színházterem - páhollyal, megemelt nézőtérrel, kitűnő rálátással, kényelmes székekkel - valamint az első emeleten a legkorszerűbb adottságokkal rendelkező kamaraterem (Márkus Emília terem) várja a nézőket. A fény és hangtechnika a legjobb minőségű, televízióstúdió és hangszoba is van - egyedülálló a magyar színházak között. A földszinten nyolcvanfős étterem üzemel (Krúdy Klub), átriumos terasszal, amely szabadtéri előadások, beszélgetések, koncertek helyszíne, ahogy az alsó szinten található próbaterem (Stúdiószínpad) is - összesen öt, játszásra alkalmas helyiség áll rendelkezésre.

Esténként messziről látszik a belvárostól talán ötpercnyi sétára lévő épület, a falon óriási videókivetítőn futnak az előadások részletei, a bejáratnál lévő oszlopcsarnok odavonzza a tekintetet. A Veres Gábor szobrászművész által készített homlokzati frízen feltűnik Weöres Sándor arca, illetve műve, „A holdbéli csónakos" sziluettje.

„A színház mindent tud” – mondja Jordán Tamás igazgató, akinek meggyőződése, hogy ez nemcsak egy ház, ahova a közönség betérhet színdarabokat nézni, hanem a kultúra szentélye is: agóra, fórum, találkozóhely.