Víkingur Ólafsson zongoraestje

Víkingur Ólafsson zongoraestje

„Izland Glenn Gouldja” - írta róla a New York Times. „Lélegzetelállítón briliáns zongorista” - lelkesedett játékáért a Gramophone kritikusa. A Le Monde újságírója „vulkanikus temperamentumát, hatalmas virtuozitását, a kihívások iránti fogékonyságát” dicsérte. Portréjáról kifinomult, intellektuális művészarc tekint ránk. Az 1984-ben, Reykjavíkban született Víkingur Ólafsson neve néhány éve még ismeretlenül csengett, mostanra azonban a nemzetközi muzsikustársadalom egyik legkiválóbb előadójaként tartja őt számon szakma és közönség.

Szülővárosában nőtt föl, s ott is kezdett zongorát tanulni. Mint oly sok jelentős muzsikus, ő is zenészcsaládban látta meg a napvilágot, s első mestere sem volt más, mint zongoratanárnő édesanyja. Később persze a fiatal tehetség meg sem állt New Yorkig, ahol a világhírű Juilliard School of Music növendéke lett Jerome Lowenthal és Ann Schein osztályában. Különleges képességeit jelzi, hogy nemcsak abszolút hallása van (ez azt jelenti, hogy egy-egy hangnak az adott zenei összefüggésben játszott szerepén túl a pontos magasságát is mindig tévedhetetlenül tudja: ez e, ez fisz, ez cisz), hanem szinesztéziás hallása is (mint volt egykor Alekszandr Szkrjabinnak), vagyis képzelete a hangnemeket színekkel társítja: az f-moll számára a kéket, az A-dúr a sárgát, a H-dúr a bíbort jelenti. Az elmúlt évtizedben játékával szélsebesen meghódította Európa és Amerika koncerttermeit. Ízlése sokszínű, érdeklődése tágas: lemezein Bach, Beethoven, Schubert, Chopin, Brahms mellett Philip Glass zenéje is megszólal. 2020-as albumán Debussyt társította Rameau-val. A Müpában a 18. század mestereinek terméséből válogat, C. P. E Bach, Haydn, Cimarosa és Mozart műveit tolmácsolva.

Rendező: Müpa