Szindbád

Rendező: Huszárik Zoltán

Szereplők: Latinovits Zoltán. Ruttkai Éva, Dajka Margit, Leelössy Éva, Nagy Anna, Andai Györgyi, Szegedi Erika

„Nem mindegyik rendező képérzékeny – mondja Sára Sándor. – Van, akit inkább a történet vagy a színész foglalkoztat. Huszárik  Zoltán számára  viszont a kép ugyanolyan fontos volt mint nekem.” A magyar filmtörténet legszebb képei valószínűleg a Szindbád című  filmben  vannak. Olyan film, ahol szinte mindent felszív a látvány: a  cselekményt,  a karaktert, a drámát. Mégsem mondhatjuk, hogy „operatőri film” lenne: hűségesen idézi Krúdyt, érezzük benne Huszárik lelkét, sőt Tóth János szellemét is. Operatőre Sára Sándor, a  különleges makro-felvételeket pedig Gujdár József készítette. A Szindbád teli van szabad vegyértékű, sokszor festményértékű képekkel, karakteres enteriőrökkel, érzéki táj- és  évszakábrázolásokkal,  varázslatos lány- és  asszonyportrékkal, s a hozzájuk tartozó  személyes tárgyak képeivel,  öreg  fotográfiákkal  és olykor azonosíthatatlan témájú makro-felvételekkel.  Ezekből áll össze egy világ. 

A Szindbád – mélyebb elemzésben – a halál-közeli állapot felidézése. Egyetlen kitágult időpillanat. A haldokló  Szindbád tudatának utolsó fellobbanása. Ezért e képtolulás és a képek közti önkényes logika. Sára Sándor és Gujdár József tulajdonképpen gyűjtögettek. Ebből állt a forgatás. Pedánsan komponált, érzéki, bizarr, szép, melankolikus, érdekes, titokzatos, szecessziós – mindenféle mozgóképeket.  Melyek aztán a vágóasztalon megtalálták a helyüket. „A képen nem lehet semmi felesleges” – mondja Sára. Miközben a Szindbád  a feleslegessé vált képek filmje, minden kockáján  érezzük  az időtlen tökélyt .  Muhi Klára filmkritikus