Schumann zongorás kamarazenéje / 4. (Összkiadás élőben)

Schumann: Három románc, op. 94
Schumann: 2. (d-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 121
SZÜNET
Schumann: Gyermekbál, op. 130
Schumann: 2. (F-dúr) zongoratrió, op. 80

Antje Weithaas (hegedű), Szűcs Máté (brácsa), Várdai István (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora) A sorozat szerkesztője Várjon Dénes

Az 1849 végén – mindössze háromnapi munkával – megkomponált Három románcot Schumann eredetileg oboára és zongorára írta. A darab kiadója azonban aggódott, hogy ebben a letétben nem fog fogyni a mű, ezért (Schumann tiltakozása ellenére) „kapósabb” hangszerösszeállításban is piacra dobta a kompozíciót – az Összkiadás élőben 4. koncertjén is hegedűn és zongorán szólal majd meg. Az ugyanezen hangszerösszeállításra írott d-moll szonátában (1851) a Schumann által olyannyira kedvelt zenei rejtvények újabb darabjával ismerkedhetünk meg: a mű D-A-F-D motívuma a Schumann-nal és Mendelssohnnal is szoros művészi kapcsolatban álló kiváló hegedűművész, Ferdinand David (1810–1873) nevét kódolja, akinek a kompozíció ajánlása szól. Végül a hat kis táncot felsorakoztató bájos négykezes kompozíció, a Gyermekbál (1853) elhangzása után egy a Schumann-életműben szintén gyakori „meglepetéses” darab következik: az F-dúr zongoratrióban (1847) egyik gyönyörű dalát rejtette el a szerző.