Robert Schumann szerint a g-moll ballada Chopin (1810-1849) legszebb műve. A balladák ihletője – Chopin maga árulta el – Adam Mickiewicz balladái voltak, de természetesen nem abban az értelemben, hogy a zeneművek valamilyen direkt módon kapcsolódnak ezekhez a költeményekhez. A mesés színekben, érzelmekben, szép dallamokban bővelkedő g-moll ballada leginkább egy romantikus románc történetét bontakoztatja ki.
Fryderyk Chopin: b-moll scherzo, op. 31
A b-moll scherzo abban az időszakban (1836-37) íródott, amikor Chopin szoros kapcsolatban volt a Wodzinski családdal; az összes scherzo (összesen négyet írt) közül ebben a leggazdagabb a motívumkészlet, színes és szeszélyes hangulatú, bonyolultabb szerkezetű. Jól megférnek benne a derűs és drámai, lírai és fantáziaképszerű, démonikus érzelmek. Talán a 16 éves Maria Wodzinska járhatott a szerző gondolatai között, akit Chopin félhivatalosan ekkoriban el is jegyzett. A házasságot a lány szülei is támogatták volna, ám nem sokkal később – részben Chopin állandó betegeskedése és rendezetlen életmódja miatt – a lány és a szülők is „visszavonulót” fújtak.
Fryderyk Chopin: h-moll keringő, op. post. 69/2
Még Varsóban, 1830 előtt írt Chopin néhány keringőt, köztük a halála után publikált h-moll hangnemű darabot. A virtuóz, briliáns keringők mellett ez a kompozíció egy másik, de ugyancsak jellegzetes, chopini hangot üt meg. Lassú és melankolikus, lírai hangvételű, a táncos bécsi típustól igencsak távol áll.
Fryderyk Chopin: Andante Spianato és Grande Polonaise, Esz-dúr, op. 22
A kompozíció második része, a Grande polonaise készült korábban, eredetileg zenekarra és szólózongorára. Az Andante spianato feliratot viselő, prelúdium funkciójú tétel későbbi keltezésű. A két tétel összeillesztve 1836-ban jelent meg nyomtatásban.
Fryderyk Chopin: f-moll ballada, op. 52
Chopin négy balladája közül az utolsó, az f-moll ballada a legszomorúbb, legszubjektívebb hangvételű, 1842-43-ban készült. Talán az egyik Mickiewicz vers (A három Budrys – litván ballada) ihlette, melyben az agg Budrys kincseket rabolni távoli országokba küldi három fiát. Telnek a hónapok, de a fiúk nem térnek vissza. Az apa azt hiszi, hogy meghaltak, amikor a hózáporban egymás után megjelenek, mindhárman asszonyt hoznak magukkal. Hármas lakodalommal ér véget a történet.
Fryderyk Chopin: cisz-moll impromptu, op. 66 (Fantaisie Impromptu)
Rövid, a rögtönzés érzetét keltő karakterdarabokat már Schubert is komponált, Chopin négy ilyen „műfajú” művet írt. Chopin egyik legnépszerűbb kompozíciója, a cisz-moll impromptu Párizsban, 1834 körül keletkezett, a zeneszerző azonban soha nem jelentette meg. Halála után Julian Fontana adta ki, tőle származik a Fantázia-impromptu meghatározás is.
Fryderyk Chopin: Mazurkák
A mazurkák Chopin életművének legbensőségesebb művei közé tartoznak, tudatosan kerülik a külsőségeket és a letisztult tartalomra helyezik a hangsúlyt. Liszt így jellemezte Chopin lírai tánctételeit: „Kacérságok, hívságok, fantáziák, vonzódások, elégiák, homályos indulatok, szenvedélyek győzelmek olyan harcok nyomán, amelyeket a nyugalomért, vagy mások kegyéért vívtak, mindezek az indítékok találkoznak ebben a táncban.”
Fryderyk Chopin: Grande Polonaise, Asz-dúr, op. 53
Az Asz-dúr polonéz diadalmas, hősies hangzása különösen plasztikusan fejezi ki Chopin hazafias optimizmusát, a mű – írja Barbara Smolenska-Zielinska – Lengyelország nagyságának érzelmi és zenei látomását jeleníti meg.
(A Lengyel Intézet támogatásával.)
