Mi az oka, hogy Makk, miután sok esetben újat hoz, nem lesz annak
markáns képviselője? A magyar filmtörténetben „első fecske” volt a
Liliomfi a már szerzői jegyeket is felvillantó, a sematikus korszakon
túllépő vígjátékként, a Megszállottak a magyar újhullám előképeként, a
Szerelem, amely Huszárik Zoltán Szindbádjával a magyar esztétizmus
nyitánya volt. Makk egyikből sem alakított ki személyesnek mondott
stílust, hanem folyamatosan zsánert, témát és stílust váltott. Nincs még
egy magyar rendező, aki ennyi műfajban tudott ma is élő remekművet
alkotni, olyanokat, amelyek a világ filmtörténetének is klasszikus
darabjaivá váltak (Ház a sziklák alatt, Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka,
Macskajáték, Egymásra nézve). Mi az a láthatatlan szál, amely mégis
összefűzi ezt a sokféle művet? Mi a folyamatos megújulás, a Makk-filmek
eleganciájának, vizualitásának titka? Miért szeretjük őket a habkönnyű
vígjátékoktól az erkölcsi és lélektani kamaradrámákig?
Réz András, a Müpamozi filmklub házigazdája ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására szólítja fel a nézőket.
Az Egy erkölcsös éjszaka lazán kapcsolódik a rendezőt s operatőrt
összefűző Szerelem és Macskajáték című filmekhez. Szintén az öregség, a
nosztalgia, a századforduló szecessziós világa idéződik fel ebben a
kommerszebb műfajban. Hunyady Sándor pusztán tízoldalas, Vöröslámpás ház
című novellája csupán egy anekdotikus történet egy züllött diákról, aki
beszállásolja magát egy bordélyházba, és ott a lányok kedvence lesz.
Bacsó Péter úgy emlékszik vissza, hogy 1956 után, nem tudván mihez
kezdeni, Leányfalun Örkény közreműködésével írták meg a több
mellékfigurával felduzzasztott forgatókönyvet, amelyet aztán a hetvenes
évek közepéig a kultúrpolitika nem engedett megfilmesíteni („Mit
képzelnek? Egy szocialista ország nem bordély!”)
„A vizuális nyelv hasonlóságán, a tárgyak és a múlt elégikus
kultuszán kívül a Nő, az Öregasszony, az Anya – és az őket megjelenítő
Színésznő – áhítatos szeretettel szóló dicsérete” – fűzi össze Györffy
Miklós a három filmet. – „Antonioni és Bergman mellett e filmjeiben Makk
is a női lélek filmes ábrázolásának nagy művésze lett. Mindenekelőtt az
élettől, emlékeitől, szeretteitől búcsúzó öregasszonyé. A Szerelem
Darvas Lilije és Törőcsik Marija, a Macskajáték Dajka Margitja és Bulla
Elmája után az Egy erkölcsös éjszakában Makay Margit viszi azt a
szólamot, amely Makk szívéhez oly közel áll. Igaz, az Egy erkölcsös
éjszakában szemérmes, szerény tartózkodással, kissé bocsánatkérően
hangzik fel ez a szólam, mintha a film nem vállalná igazán, és inkább
jópofaságát szeretné hangsúlyozni, mégis az a legemlékezetesebb benne,
ahogy ez a törékeny kis öregasszony a maga földöntúli mosolyával
elbűvöli a bordélyházat, és derűsen, előkelő méltósággal az élet nagy
titkaira, mindenekelőtt az elmúlásra emlékezteti a lányokat.”
Alkotók:
Rendező: Makk Károly
Író: Hunyady Sándor
Forgatókönyv: Bacsó Péter, Örkény István
Dramaturg: Vásárhelyi Miklós
Operatőr: Tóth János
Vágó: Sívó György
Zeneösszeállító: Balassa P. Tamás
Hang: Réti János
Díszlet: Vayer Tamás
Kosztüm: Csengey Emőke
Gyártásvezető: Onódi György
Stúdióvezető: Bogács Antal
Színészek:
Mutter: Psota Irén
Kelepei néni: Makay Margit
Bella: Carla Romanelli; magyar hangja: Káldi Nóra
Darinka: Tarján Györgyi
Kelepei Jenő: Cserhalmi György
Nusika: Edith Leyrer – Esztergályos Cecília
Karolina: Kishonti Ildikó
lányok: Kiss Mari, Mányai Zsuzsa, Soós Edit, Szécsi Katalin, Tőrös Judit
cselédlány: Szirtes Ági
Neumann úr, a portás: Máriáss József
Kautsky úr: Csákányi László
Szabó újságíró: Balázsovits Lajos
kocsis: Szilágyi István
szakácsnő: Ladomerszky Margit
képviselő: Benkő Gyula
Tivadar: Basilides Zoltán
őrnagy: Ambrus András
fővadász: Benkóczy Zoltán
gyógyszerész: Gyurkovics Tibor
kibic: Sarlai Imre
zongorista: Pál Sándor
