„A Kailásza, a nagy szent hegy, sajátságos alakja következtében rendkívül érdekes. Hasonlít egy templom óriási boltozatához, csak híjával van az ívek szelíd hajlásainak, aminők láthatók például Japánban a Fudzsijamán. Művészi szempontból ez a legszebb hegy, melyet valaha láttam. Távcsövemmel, különösen keleten, tisztán láthattam a szorost, amelyen az imádók körüljárják az istenek hatezerhétszáz magas lakhelyét. És tisztán látszott a csúcs alatt húzúdó csík is a hegy körül, melyet a monda szerint az ördög kötele okozott, amikor megpróbálta lerántani az istenek trónját.”
(Henry S. Landor: Utazás a rejtelmes Tibetben)
A tibetiek legszebb álmai közé tartozik elzarándokolni és körüljárni a szent hegyet. Az út, amelyen a zarándokok megkerülik, elég nagy magasságban húzódik, és nincsenek az út mentén kellemes pihenőhelyek, menedékek. Ezért aztán a dermesztő hidegben igyekeznek egy nap alatt végigjárni, de ez keveseknek sikerül. Többnyire három-négy napig tart az út gyalogosan, ezért olykor visznek magukkal egy jakot, hogy csomagjaikat és a kisgyerekeket fölpakolják rá. Aki a Kailászát egyszer kerüli meg, az megszabadul a bűneitől, aki száznyolcszor járja körül, az egyenesen a nirvánába jut. A Kailászát, az egyszerre mitológiai és valóságos hegyóriást a hinduk és a buddhisták gyakran azonosítják a Meruval, a Világheggyel, a világ középpontjával. Mindkét vallás isteneinek lakóhelye, de itt élnek a dzsainák istenei is. Remeték és misztikusok kedvelt tartózkodási helye, hosszú életéből tizenegy évet itt töltött egy barlangban a szent és mágus Milarepa, a tibetiek egyik legnagyobb költője.
Dr. Sári László tibetológus fő kutatási témájának a tibeti irodalmat választotta. Ezzel kapcsolatos írói, műfordítói munkásságáért 2011-ben József Attila-díjat kapott. Végigjárta a több vallás által is szentnek tartott Kailásza zarándoklatot. Előadásában személyes tapasztalatairól, a hegy jelentőségéről és kulturális vonatkozásairól beszél.