Händel: An Occasional Oratorio

Közreműködők:

Ducza Nóra, Lökösházi Mária – szoprán
Kéringer László – tenor
Jekl László – basszus

Kodály Kórus Debrecen
(karnagy: Kocsis-Holper Zoltán)

Savaria Barokk Zenekar

vezényel: Németh Pál

Támogatók:

Kulturális és Innovációs Minisztérium

Magyar Händel Társaság

Nemzeti Kulturális Alap

An Occasional Oratorio HWV 62

Az „alkalmi oratórium” egy egész Angliát megrázó politikai eseményre reagálva készült: Cumberland hercege vezetésével leverték a hannoveri monarchia elleni 1745-46-os jakobita lázadást. Händel, aki akkoriban a Júdás Makkabeus tételein dolgozott, gyorsan megkomponálta az oratóriumot, és felhasznált néhány tételt a korábbi művekből. Newburgh Hamilton librettóját választva illőn demonstrálta, hogy támogatja a monarchiát. A művet először 1746. február 14-én mutatták be a londoni Covent Garden Színházban, de a lázadásnak csak a cullodeni csata vetett véget áprilisban. A legenda ennek ellenére úgy szól, hogy Händel előre megírta a győzelmi oratóriumot és amikor elkövetkezett, akkor gesztusként letette a király asztalára és került sor a bemutatóra. Ez a ritkán előadott, mégis csodálatos zenét tartalmazó oratórium további tételekkel bővült a későbbi előadásokhoz. A záró kórus az 1727-es "Zadok the Priest" (HWV 258) nyitókórusának átemelése, amely kirobbanó erővel ünnepel és kéri, hogy „Isten óvja a királyt és adjon neki hosszú életet”.