D. Scarlatti: d-moll szonáta, K. 32
D. Scarlatti: c-moll szonáta, K. 11
D. Scarlatti: F-dúr szonáta, K. 107
D. Scarlatti: h-moll szonáta, K. 27
D. Scarlatti: G-dúr szonáta, K. 427
Chopin: Barcarolle, op. 60
Debussy: A boldog sziget
SZÜNET
Debussy: Metszetek
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália » 104. Petrarca-szonett
Liszt: Spanyol rapszódia
Gyöngyösi Ivett (zongora)
A barokk kor csembalóra komponáló szerzői közül az egyik legkiválóbb és legkreatívabb Domenico Scarlatti volt, darabjait a mai kor embere is „szívesen fogyasztja” – állapította meg Debussy az 1900-es évek legelején. Dicséretében természetesen kritikát kell gyanítanunk, a századvég nehéz levegőjű, sűrű zenéjének elutasítását. Az ő ideálja a rokokó könnyedségének és szellemességének, finom érzékiségének újrateremtése volt, egy olyan zenei világ kialakítása, melyet olyannyira csodált például a kora 18. századi festő, Antoine Watteau vásznain. E törekvésének egyik legfrappánsabb megfogalmazása A boldog sziget című zongoradarab. Egy másik francia, a zenerajongó író, Adré Gide friss levegő iránti vágyát Chopin Fisz-dúr barkarolája elégítette ki. A darab közepén, egy kulcsfontosságú formai pillanatban Chopin előadói utasításként ezt írja a kottába: sfogato, azaz megszellőztetve. „Használta-e valaha zenész ezt a kifejezést, érezte-e szükségét annak, hogy ekként szakítsa meg a ritmust, hogy új, friss lendületet adjon a kompozíciónak?” – teszi fel a lelkesült költői kérdést Gide. Az izgalmas képzettársításokat előhívó esten Gyöngyösi Ivett lép a pódiumra. A zongoraművész nevét 2014-ben a Virtuózok című műsor által ismerte meg a nagyközönség, a nemzetközi zenei élet 2019-ben figyelt fel rá, amikor Genfben megnyerte a Nemzetközi Beethoven Zongoraversenyt.
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont
