Fény Presszó

A kor: Amikor az árnyéknak is árnyéka volt. 1956 ősze.

A hely: Egy rosszul látogatott kis presszó, amellyel a „tűrt” kategóriás főúr vezet.

A szerelem, mondják az okosok (akik, mert okosak, megnyugtató távolságból szemlélik a tárgyat) olyan létforma, amely mindenütt megél, legyen az sivatag, családi viszály, feneketlen kút feneke, szegénység, lakatlan sziget – de még politikai viszonyok esetén sem hal meg. Legfeljebb a szerelmesek csókolózás közben sem merték lehunyni a szemüket, inkább körbehordozták a pillantásukat, hátha figyeli őket valaki. És figyeli.

A kor meglepően időtálló, mai füllel hallgatva is hol andalító, hol vérpezsdítő jazzes slágerei, amelyek, mintha hírét sem hallották volna munkaversenynek és békeharcnak, a szerelemről dalolnak. Ezeket a slágereket hamarosan be is tiltották, szerzőit és előadóit Recskre vitték turnézni, vagy átnevelték őket, kitanították a kor ízlésének megfelelően kesztyűbe dudálni.

Adva van tehát: egy presszó, a kelet-közép-európai kósza lelkek mentsvára; egy kimért, titokzatos főúr; adva van egy férfi és egy nő, mindkettejüket a zord idő (meteorológiai és egyéb értelemben egyaránt) kergette be ide; a triót néhány gyanús alak és fura rendfenntartó egészíti ki.

Már csak egy kérdés marad: hogyan lesz a háromból kettő: ki nyeri el a szerelmet, és ki lesz az, aki félreáll a másik kettő útjából. Ja, és hogy hová vezet ez az út, az is kérdés még. Meg hogy mit keres az a sok, egyre több ember odakint? és mit kajabálnak egyre hangosabban?

Főúr:Jekl László
Nő:Páder Petra
Férfi:Böröndi Bence
Idegen:Chován Gábor

Utcanép. Prosti, Vendég, Ellenőr, Rendőr: Molnár Kinga
Utcanép. Prosti, Vendég, Ellenőr, Rendőr: Gaál Zsófia

Utcanép, Koldus, Részeg vendég, Forradalmár: Motyovszki Sándor

Utcanép, Jampec, udvarló, Vendég, Forradalmár: Dudás Demeter

rendező:Frigyesi András
díszlettervező:Hajdu Bence
jelmeztervező:Rományi Nóra, Muladi Klára
dramaturg:Kovács Kristóf
zenei vezető:Faragó Béla
mozgás:Bóbis László
rendezőasszisztens:Juhász Gabriella