Európai Hidak: Mason, Adès, Anderson, Benjamin
Program:
Christian Mason: Open to Infinity: A Grain of Sand
Thomas Adès: Lieux retrouvés
---SZÜNET---
Julian Anderson: Alhambra Fantasy
George Benjamin: At First Light
Vezényel: Franck Ollu
Szólista: Szabó Péter (cselló)
A 20. században megkezdődött az angol zeneszerzés újabb, napjainkban is tartó virágkora. Az idén Nagy-Britannia kultúrájára fókuszáló Európai Hidak fesztivál külön koncertet szentel a szigetország elmúlt negyven évének. A program legfiatalabb komponistája, Christian Mason, két tanára, George Benjamin és Julian Anderson, valamint az angol kortárs opera hírét legmesszebbre eljuttató Thomas Adès művei a minket körülvevő világ szépségeire, az apró részletek fontosságára reflektálnak. Az esten közreműködik a BFZ szólamvezető csellistája, a Liszt Ferenc- és Lajtha-díjas Szabó Péter. Dirigensként az a Franck Ollu lép színpadra, aki a Gramophone szerint a minőség megkérdőjelezhetetlen biztosítéka.
„Egy homokszemben lásd meg a világot, / Egy vadvirágban a fénylő eget, / Egy órában az örökkévalót, / S tartsd tenyeredben a végtelent” – hangzik William Blake verse Weöres Sándor fordításában. Mason úgy érezte, ez Pierre Boulez művészetének lényege: egy végtelen világ megalkotása a legapróbb elemből. A 90 éves mester tiszteletére 2015-ben írt mű nyitótétele a vers első sorát zenésíti meg, középpontba helyezve a kis cintányérszerű csengettyűket, a krotálokat.
Egy évvel később született meg Thomas Adès 2009-es műve, az eredetileg csellóra és zongorára komponált Lieux retrouvés (Megtalált helyek) kisegyüttesre és gordonkára átírt változata. Az első tételben (A vizek) változatos intenzitással folyó hangokat hallunk. A második (A hegy) vad pengetésekkel hódítja meg a csúcsot, ahol egy pillanatnyi teljes nyugalom után diadalittasan szúrja ki zászlaját. A mezők című tétel derűs és higgadt, a végén a cselló varázslatos üveghangokkal cseng ki a semmibe. Mindez szemben áll az utolsó tétel (A város) sötét és virtuóz halálkánkánjával.
Az Alhambra fantáziával Anderson a híres spanyol palota építészete és művészete előtt tiszteleg, megjelenítve az épület mór történelmét és a gyönyörű tájat is. Bár a szerző nem közölt programot, a képek egyértelműek; az épületet sok ütőhangszerrel, nyers és energikus zenével bemutató első tétel után éles kontraszt következik: a granadai panoráma.
A koncertet záró Benjamin-mű címe a nap első fényeire utal. William Turner A norhami vár pirkadatkor című, 1845 körül készült festménye ihlette meg a szerzőt, akit lenyűgözött, ahogyan a nap fényétől olvadni látszanak a szilárd tárgyak. Háromtételes darabjában a frázisokat olvasztja meg izgalmasan áramló, ködös hangzásokkal. A fátyolosságba berobbanó fényfanfár után kontrasztokban gazdag, folyamatos világosodás jellemzi a művet.
