Én és a kisöcsém - zenés vígjáték

EISEMANN MIHÁLY ÉS SZILÁGYI LÁSZLÓ

Én és a kisöcsém

– zenés vígjáték

Vannak darabok, amik azért jók, mert jók. Pont. Mi a színházban csak úgy hívjuk: a tuti befutó, vagy állított labda - üres kapu.

Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben írta meg a zenés vígjátékot, amely a műfaj egyik legkedvesebb és legszellemesebb klasszikus darabja lett. Remek humor, pimaszság, az ötletek tobzódása, miközben a szerzők elegáns iróniával fejet hajtanak a műfaj szigorú szabályai előtt. Mély emberismeret sejlik föl a bohózat mögül és egy csipetnyi bölcsesség: hogy néha egyetlen tétova pillanaton áll vagy bukik a sorsunk. Szereplőink elcsúsznak a banánhéjon, de puhára esnek. És a darab végén könyörtelenül les rájuk a boldogság, a happyend. A komédiából kiderül, hogy „Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?”, miért utazik Velencébe fiúruhában egy szerelmes kisasszony, és ki az a „dr. Sas és dr. Vas, a borzasztó furcsa két pasas”.