Déri András: Mysterium Cosmographicum - 9. Monotánc Fesztivál

A négy őselem témája egy kimeríthetetlen világot nyitott meg számára, ahol most az univerzum mikró-makró dimenziói, tudatos és tudattalan síkjai között keresi az összefüggéseket, ami alatt a tánc mint rituálé, szakrális közösségi esemény kezdte el érdekelni. A tánc, mint ősi spirituális eszköz lehetőséget nyújt a kapcsolatteremtésre egymással, magunkkal, a múlttal, jelennel és jövővel. Egy kereső ember törekszik harmóniába kerülni önmagával, a bennünk lévő és bennünket körülvevő végtelen dinamikák káoszában megteremteni a kozmoszt.

Déri András az NKA Imre Zoltán Program Ideiglenes Kollégiumának támogatásával folytatja azt a kutatást, amit 2015-ben Szatmári György experimentális zenésszel az Orkesztika Alapítvány Mozdulat 100+ rezidens programja keretében bemutatott „Elemek” produkciójával megkezdett. Az alkotó-munkába Varga Zsolt szaxofonost hívta még meg.

„Déri András Mysterium Cosmographicuma, bár első ránézésre Kepler azonos című művét idézi, azon jóval túl mutat, pontosabban a mélyére hatol. Míg a német csillagász korának hat ismert bolygóját egy hierarchikus isteni rend, a geometria szerint egymásba illesztette, addig ő az emberben található kozmosz után kutat. Esetében a minket körülvevő világ(rend) belső kivetülése felől/felé közelít, ahol a négyalkotóelemen kívül, mint tűz-víz-föld-levegő (amiket mozgás minőségében nem megjelenít, hanem engedi magát általuk megformálni), ötödikként nem mást jelöl meg, mint minket, többieket. Az elrendeződés, a mindenség egyenrangú: köztünk van, létezik, táncol, rezgéseinket felvéve, azokra reagálva alakítja ki saját „pályáját” és mint rugalmas planéta ír le nem szabályos köröket, hiszen nem fizikai állandók határozzák meg, hanem mi hatunk rá. Ez a megközelítés nem csak egy romantikus, holisztikus irodalom- és filozófiai szemléletet tükröz, hanem a téma megválasztásával végre fizikai síkon, egy poszteinsteini rendszerben is képes elhelyezni azt. Déri András Mysterium Cosmographicuma nem (csak) egy újabb tanúságtétel a minden-mindennel-való-összekötöttség mellett, hanem (végre) egy létező modellnek a felismerése, amit ars poeticájává tesz.”
(Farkas Kristóf, 2019)

Nézőink írták:

„Rítus, zene táncolva és tánc zenélve."
„Keresés, felfedezés, beavatás."
„Három egyenrangú előadót és a közönséget láttam. Három különböző, de koherens dallamot, zörejt hallottam. Összetartozást éltem meg. Azt, hogy az előadók és a nézők között nincs szakadék. Éreztem a ritmust, a mosoly és az érintés erejét.”
„Az erő, ami benne van, sugárzik. Valahogy vele érzek. Láttam a hangokat, hallottam a hullámzást, tűz pattogást, lelki tusát, életrekelést.”

Déri András

Kis kora óta gyakorolja az urbandance különféle táncstílusait. Tanulmányai alatt megfordult a prágai Duncan Centre-ben, a Rotterdam Dance Academy-n és 2014-ben végzett a P.A.R.T.S.-on (Performing Arts Research and TrainingStudios) Brüsszelben. Jelenleg a német CocoonDance társulattal dolgozik projektszerűen a nemzetköziszabadúszás és önálló alkotói munka mellett 2020-tól az L1 Egyesület tagja, Többek között dolgozik/ott Juhász Katával, Fülöp Lászlóval (Timothy and theThings), Daniel Linehan-nal (B/USA), Rózsavölgyi Zsuzsával, Jan Jakuballal (CZ) stb.

Fő témái és érdeklődési területei: az élő zenével való interakció, a zene és a tánc kapcsolata („Kör-háromszög”, „Research onthemoment in onenote”), improvizációs eszközök, struktúrák, rendszerek, koreográfiai játékok(„Research onthemomentfrom more perspective”, „Talea”), analitikusan és ösztönösen a mozgás minőségek kutatása („Elemek”, „Ocean”).Munkásságát az innovatív, kutatói szemléletre, más művészeti ágakkal és szakterületekkel, kultúrákkal dialógusra törekvő valamint egy holisztikus spirituális irányultság motiválja. Ennek fényében célja a műfaj-, szerepbeni, (zenész-táncos, néző- előadó, előadás-installáció) kategóriák definícióinak és a színházi tér konvencióinak újragondolására tett kísérlet.

Szatmári György

Önképző zenész, zeneszerző, hangmérnöki ismeretekkel. Leginkább az improvizatív zenélés és komponálás érdekli (mindenféle természettudomány mellett). A modern elektronikus, repetitív zenék mellett vonzza az akusztikus hangszerekkel történő alkotás is. A „soundpainting” technika felfedezésével és megismerésével új dimenziók nyíltak meg számára az élő, rögtönzött összművészeti alkotás terén. Nagyon szívesen dolgozik együtt táncosokkal színházi környezetben, igen inspirálónak tartja a közös, interaktív alkotást, a mozgással irányított rögtönzött zenét. 

Varga Zsolt

Budapesti zenész, zeneszerző, multiinstrumentális hang- és mozgásművész. Szaxofonosként improvizálva a budapesti MCLoevky és Bálványos Társulattal érdeklődési köre hamar zene/hang alkotásra irányult különféle területeken (irodalom, képző-, mozgásművészet) művészekkel kollaborálva. Számos magyar elektronikus és elektroakusztikus zenei projekt (mint Desert Chaos, Limited Timpani), a McTrippen Tropfunk és free jazz bigbandben való zenélés mellett az utóbbi években munkájának fő fókusza Ladjánszki Márta kortárs táncos és koreográfussal való kollaborációján van mint zenész/zeneszerző. Mindemellett az L1 Egyesület elnöke 2011 óta.

Szereposztás/stáb:

Koncepció/koreográfia/tánc: Déri András
Zeneszerző/előadó: Szatmári György, Varga Zsolt
Mentor: Ladjánszki Márta
Fény: Pete Orsolya / Rimóczi Balázs
Produkciós munkatárs: L1 Egyesület

Támogatók: National CulturalFound of Hungary,NKA Imre Zoltán Program Ideiglenes Kollégium,L1 Assosication,Sín Arts Center,Bakelit Multi Art Center Workshop Foundation, OrkesztikaFoundation– MOHA – Mozdulatművészek Háza, Kalahradaya – Universal Home of Art, Culture and Spirituality - Kalkutta, India