A szerző így nyilatkozott a műről: „A Csellóversenyt a múlt évben írtam saját késztetésre. Nem volt felkérésem, de régóta szerettem volna egy "igazi" versenyművet írni. Korábbi próbálkozásaim: egy Hegedűverseny, ami hegedű-zongoraszonátám meghangszereléséből született, illetve Rapszódia c. darabom zongorára és fúvósokra, inkább előtanulmányoknak tekinthetők. Ez utóbbi, egyébként elhangzott a Dohnányi Zenekar előadásában is.”
Ki ne ismerné Muszorgszij Egy kiállítás képei című alkotását? A mű Viktor Hartmann, orosz festőművész, emlékére készült, aki Muszorgszkij jóbarátja volt, és igen fiatalon, 39 évesen hunyt el verőértágulat következtében. Képeiből emlékkiállítást rendeztek 1874-ben, ide látogatott el Muszorgszkij, és ennek hatására komponálta meg két-zongorás darabjainak sorozatát.
A több mint 27 zenekari átirat mellett, mely a műből készült, született még több mint 50 változata más együttesekre, például jazz-zenekarra, orgonára, metál zenekarra, harmonikára vagy éppen üvegpoharakra.
A Magyar rondó nemcsak az első olyan Kodály-mű, amelyben a nép körében gyűjtött népdalokat a zeneszerző zenekarra hangszerelte meg, de mint variált visszatérésekkel élő táncrondó, joggal tekinthető a Galántai táncok és a Marosszéki táncok előképének. Az alig tízperces mű forrásául szolgáló négy újstílusú népdalt és egy hangszeres táncdallamot Kodály a tízes években gyűjtötte; az utolsó, gyors tánc egy székely csűrdöngölő gyergyóremetei változata.
Műsor:
Kodály: Magyar rondo
Vajda: Csellóverseny - ősbemutató
Muszorgszkij: Egy kiállítás képei
Közreműködik: Rohmann Ditta - cselló
Vezényel: Madaras Gergely