Percy kihallgatást kér a királynőtől, mert azt hiszi, az ő közbenjárásának köszönheti a kegyelmet. A király váratlanul hazatér a vadászatról és Percyt ott találja a királynővel. Hiába hangoztatják ártatlanságukat, Henrik mindkettőjüket börtönbe vetteti. Jane Seymour bevallja bebörtönzött úrnőjének, hogy az uralkodó őt akarja feleségül venni. Boleyn Anna olyan helyzetbe kerül, hogy már nem tud semmit tenni a király akarata ellen. A bíróság a királynőt Lord Percyvel együtt halálra ítéli. Henrik az utolsó pillanatban megkegyelmez a férfinak, de az nem fogadja el, és önként követi Annát a vérpadra. Közben a király már új feleségét vezeti oltár elé.
A reneszánsz Anglia fénykorát a Tudor-dinasztia három neves uralkodója, VIII. Henrik, Tudor Mária és Angliai Erzsébet nevéhez kötjük. Életüket számos irodalmi alkotásban, és operában feldolgozták. Az itáliai operaházakban a bel canto periódusában több, Európa sordöntő kérdéseivel foglalkozó mű került színpadra. A Tudor-dinasztia története élénken foglalkoztatta a bergamói mestert, Donizettit, annyira, hogy három operája, a Boleyn Anna, a Stuart Mária és a Roberto Devereux is ebben a történelmi korban játszódik.
Felice Romani, a kor vezető librettistája több irodalmi mű alapján írta meg a dalmű szövegkönyvét, amelynek középpontjában a tragikus sorsú királyné élete és kivégzése áll. Felhasználta Marie-Joseph Chénier VIII. Henrik c. drámájának anyagát, de Alessandro Pepoli 1788-ban írt Boleyn Anna c. darabjának szövegét is.
A főszereplő, Boleyn Anna, a férje hűtlenségének és csapodárságának áldozatul eső nő, az udvarhölgyével, Jane Seymourral rivalizáló királyné pontos lélektani rajza a modern pszichológia mércéjével mérve is megállja a helyét. A börtönben raboskodó Anna és az őt felkereső, bűntudattól gyötört udvarhölgy II. felvonásbeli kettőse, az operairodalom egyik legpontosabban felépített duettje. Donizetti operája a bel canto legszebb alkotásai közé tartozik, amelyet nemcsak a virtuóz énekszólamok, hanem a tragikus konfliktusok és a mély emberi drámák emelnek a remekművek közé. Az operát 1830 december 26-án a milánói Teatro Carcanóban mutatták be, címszerepét Európa operaszínpadainak ünnepelt csillaga, a hatalmas hangterjedelemmel és szinte korlátlan virtuozitással rendelkező Giuditta Pasta énekelte.
Szereplők:
VIII. Henrik: Szécsi Máté / Cser Krisztián
Boleyn Anna: Váradi Marianna / Vermes Tímea
Jane Seymour: Tóth Judit / Várhelyi Éva
Lord Rochfort: Király Miklós / Rubind Péter
Lord Richard Percy: László Boldizsár / Csajághy Szabolcs
Smeton: Birta Gábor / Pirgel Dávid
Sir Hervey: Győrfi István / Horváth István
díszlet - jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes
korrepetítor: Horváth Judit
karigazgató: Witterle Gábor
balett tagozat vezetője: Cserép Judit
ügyelő: Krajcsovics Csaba
súgó: Csethe Katalin
vezényel: Kesselyák Gergely / Cser Miklós
rendező: Somogyi Szilárd