Bányavirág

Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.

Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjében Marica grófnő kétségbeesett útkeresését követhetjük nyomon, ahogyan a szerelem elől menekülve, egy új szerelmet talál. A birtokosnő már unja a társaságbeli férfiakat, így egy kitalált, képzeletbeli vőlegénnyel riasztja el kérőit. Így sem menekülhet: megismerkedik birtokának gazdatisztjével, a tönkrement Tasziló gróffal, aki álnéven húga kelengyéjére gyűjt. A történet egyre bonyolódik, a dallamok pedig egyre édesebbek: minden adott egy remek, szövevényes szerelmi szállal átfont operetthez.