Szabó Magda a világon a legismertebb modern magyar író, könyveit 43 nyelvre fordították le. Az életművét gondozó Európa Kiadó szerint „magyarabb és magyarságában európaibb szerzőt elképzelni sem lehetne.” Szabó Magda költőnek indult, regényeket a kényszerű hallgatás éveiben kezdett írni. Amikor első regényeivel közönség elé léphetett (Freskó, Az őz) már érett prózaíró, „nemcsak gazdag anyagú, igazmondó, aktuális, olvasmányos, hanem mindjárt bravúros” – írja róla Nemes Nagy Ágnes. Pályatársa, Jókai Anna, varázslónak tartja: „Szabó Magda, amikor ír, azt teszi az emberi világgal, amit csak akar. Mindent megkapott a varázslathoz: lenyűgöző nyelvi erőt, élmény-bőséget, és a szükséges – bár fegyelmezetten titkolt – szenvedést. (…) A bűvölő szöveg, mint folyondár, elfedi a régi kövek eredeti, kopott feliratait, valami mást, valami szokatlan-érdekeset sugallnak a már-már elfeledett tények, lett légyen az Trója pusztulása vagy egy öregasszony halála, vagy éppen meghatározó alakja nemzetünk történelmének. Szabó Magda parancsot ad a választott témának, és a téma engedelmesen a tolla alá hajlik. (…) Felépül, rögződik a lélekben a második valóság, ahogy a szuverén alkotó, Szabó Magda látja.”
Az ajtó című regényét 1987-ben írta. A regényt megjelenése óta közel 40 nyelvre fordították le, alkotóját 2003-ban a francia Femina-díjjal tüntették ki, Szabó István 2012-ben filmet forgatott belőle Helen Mirren főszereplésével. A regényből készített adaptációkat sikerrel játsszák a színházak is.
Az ajtó főhősét, Szeredás Emerencet, Júlia utcai otthona egykori bejárónőjéről, Szőke Juliannáról mintázta az író. Egy egyszerű, méltóságát őrző, élete borzalmait magába záró öregasszony és a sikeres művész, Szabados Magda szeretet-küzdelme mitikus mélységet nyer az önostorozó őszinteséggel feltárt történetben. „Én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni” – mondja regénybeli írónő, Szabados Magda. A hétköznapi látás számára meg nem mutatkozó lelki dimenziókat tár fel ez a nyomozás, amit a saját maga ellen indít az írónő és emeli Emerencet az emberi méltóság balladai hősnőjévé.
