Amerika - Kolozsvári Állami Magyar Színház

Színpadra alkalmazta Iva Klestilová és Michal Dočekal
 

Jan Antonín Pitínský drámaírónak, költőnek és rendezőnek ajánlom az előadást, aki nemrég ünnepelte kerek születésnapját, s akinek Kafka Amerika-rendezése a nyolcvanas évek közepén meghatározó élményt jelentett számomra.

Jan Grossman a jeles cseh irodalomtörténész és színházi rendező Kafka és a színház című esszéjében A perből idéz:
„Ez törvény. – Ezt a törvényt nem ismerem, tiltakozik dühösen K. Mire az őr: – Hallod őt, Willem? Bevallja, hogy nem ismeri a törvényt, ugyanakkor az ártatlanságát hangoztatja.”
Grossman hozzáteszi: „Kafka az automatizált modern világ első költője. Az automatizmus sokkal inkább a formát, mint a tartalmat helyezi előtérbe.”

Karl Rossmann – mi vagyunk. Mi, a kommunista rendszer országaiból huszonöt évvel ezelőtt, akárcsak Karl, nagy lelkesedéssel és várakozással léptünk át a szabad világ kapuját, de hamarosan felismertük annak – vagyis az oly nagyon vágyott „Amerikának” – határait, útvesztőit és veszélyeit. Mára elkerülhetetlenné vált a kérdés, hogy az eltelt negyed évszázad alatt megélt kudarcainkat és csalódásainkat nem mi magunk okoztuk-e? Ha ennek szellemében olvassuk Kafkát, közelebb kerülhetünk a regény színpadi változatához.
Szemtanúi vagyunk annak, ahogy Karl Rossmann a nemzetiségi gyűlölködéssel, a szociális igazságtalansággal, a pénz és a hatalom, a munkanélküliek és a hajléktalanok világával találkozik. A végén ő maga is az új világ rabszolgájává válik, hiszen a pénz és a szex gépezete, amelyet Brunelda, az énekesnő képvisel, őt magát is bedarálja. Ekkor szembesül társadalmunk rideg elutasításával, amelyet a Diák fogalmaz meg: „Hagyj fel minden reménnyel!” A Nagybácsi által kijelölt út, amely Karl számára egyszerre büntetés és tapasztalás, a makabrális Oklahomai Természeti Színházban ér véget, s ez a világszínház, bizonyos értelemben pedig az Örökkévalóság metaforája is.

A regény befejezése nyitott: Amerikát tekinthetjük az automatizált és instrumentált emberi kapcsolatok országának (ahogy azt zseniális szellemességgel Chaplin is megfogalmazta a Modern időkben), de az emberi szabadságról alkotott álomvilágnak is, amelynek minden reményünk és csalódásunk ellenére úgy kell felülemelkednie a látóhatáron, ahogy egy megtörhetetlen indián harcos lép túl (talán vesztes) csatáján.

Michal Dočekal
 

Karl Rossmann Bodolai Balázs
Nagybácsi, Szolga Pollunderéknél Bács Miklós
Klára, Tereza Györgyjakab Enikő / Pethő Anikó
Elsőtiszt, Fjodor, Brunelda Dimény Áron
Főpincér, Schubal Albert Csilla
Green, Főszakácsnő Panek Kati
Robinson Viola Gábor
Delamarche, Váta Loránd
Vámos, Kapitány, Pollunder Orbán Attila
Fűtő, Diák Sinkó Ferenc

Valamint: Árus Péter, Fogarasi Alpár, Marosán Csaba, Bacsik Elemér, Csiszér József, Deák Attila, Erdős Endre, Hermann Péter, Ifj. Csiszér József, Ivás Hanna, Kelemen Kinga, Major Lajos, Molnár Róbert, Molnár Tibor, Nagy János, Platz János, Szőcs Szilárd, Varga Ildikó, Veress Csaba, Vincze Timea, Zongor Réka

rendező Michal Dočekal
dramaturg Visky András
díszlettervező Martin Chocholoušek
jelmeztervező Zuzana Bambušek
zeneszerző Ivan Acher
videó Kerekes Zsolt
a rendező munkatársa Szabó G. László
rendezőasszisztens Viola Gábor
a dramaturg munkatársa Deák Katalin
ügyelő Györffy Zsolt