Álljon itt a történet röviden, egy nő tragédiája, mely méltó a drámairodalom legnagyobb hősnőihez. Erdélyt álmodjuk, a XIX. század második felét, a "régi" és "új" világ találkozását. Kevésbeszédű öregember érkezik egy boszorkányosan szép lánykával, Nucával a Besztercei-havasok egyik kis falujába, s épít magának furcsa, kerek házat a falun kívül, a hegyen. Nem marad sokáig: viszik a csendőrök, késelésért, s nem is tér vissza többé. A fiatal lány azonban mégsem marad egészen egyedül: férfiak kezdenek föl-följárkálni hozzá a hegyoldalba, egy részük, hogy segítsen az árvának, mások, mert megbabonázta őket a lány szépsége. A lány büszke, semmit nem kér, amit érdekből hoznak, és fél, mert beteljesedni látszik egy régi cigány-jóslat: aki megkívánja őt, akit az ágyába fogad, meghal. Ám megjelenik életében az igaz szerelem: a sors "Erdély Királyának", Éltető bárónak fiával sodorja össze. Nuca élete, boldogsága kiteljesedik, mikor fiút fogan szerelmétől, még az sem szegi kedvét, hogy szerelme rövid, kétlaki élet után, a havasok "tündér-boszorkányát" végleg elhagyva az úri kastélybeli életet választja. Mikor - megkésve, de elkerülhetetlenül - beteljesedik rajta is a régi átok, s meghal, az öreg báró elraboltatja unokáját, a nemesi vér egyetlen örökösét. Nuca bosszút áll: titokzatos képességét, amellyel belelát az emberek gondolataiba, szívébe, s amit csak arra használt eddig, hogy segítsen a lelkiismereti viszályok tisztázásában, most a két gyermektolvaj férfi ellen fordítja, s az őrületbe kergeti őket. Megélte hát erejének mindkét oldalát, gyermekét mégsem szerezhette vissza, a bosszú sem hozhat megnyugvást. Kétségbeesését még csak fokozza, hogy az emberek sem fogadják maguk közé, csupán használják "csodatévő jós-boszorkány" képességét. Végső útkeresésében Istenhez fordul: a templomban azonban csak egy buja papot talál. Mikor a pap - mert erőszaktevő szándéka meghiúsult - fellázítja ellene a falubelieket, s az első követ egy kisfiú veti rá, Nuca reménytelen kiábrándultságában és kétségbeesésében megátkozza a gyereket. Ezután hosszú börtönbüntetés vár rá, a kuruzslás, vajákosság, boszorkányság vádja végül utolérte. Mikor sok évvel később, megtört asszonyként visszatér fiatalságának helyszínére, sorsának egykori szereplői közül már senki sem él. Az öreg báró, "Erdély Királya" megtébolyodott, mikor unokája kizuhant az első erdélyi vasút egyik kocsijából, és nyakát szegte. Most tudja meg Nuca, hogy az egykor, egy ismeretlen fiúcskára kimondott átok visszaszállt rá: saját gyermekét átkozta meg. "Így veszít el az ember egy háborút. Meg egy gyermeket."
Író: Wass Albert
Rendező: Bicskei Kiss László
Színész:
Kocsmáros - Zsitva József
Tóderik - Rékai Nándor
Mitru - Makray Gábor
Éltető báró - Bicskei Kiss László
Nuca - Hartai Laura, Facskó Marica
Dumitru - Pásztor Zsolt
Asszonyok - Fábián Ágnes, Szávai Katalin, Vén Friderika, Zernovácz Erzsébet
Ferenc - Hole Dániel
Csendőr - Tarr György
Cigányasszony - Boldizsár Tünde
Gáspár - Farkas Zoltán, Makray Gábor
Iván - Mucsi Sándor
Bandilla - Varga Tamás
Öreg - Cser Sándor
Juon - Balázs András
Öregasszony - Árpád Andrea
Pap - Kovács Gábor, Bodor Géza
Kisfiú - Bodori Panka
Díszlet: Neudold Júlia
Dramaturg: Juhász Ákos László
