#100ÉVESEKVAGYUNK Jubileumi hangverseny

Bartók Béla: Cantata profana
Liszt Ferenc: A-dúr zongoraverseny
***
Johannes Brahms: I. (c-moll) szimfónia, op. 68

Ránki Dezső – zongora
László Boldizsár – tenor
Bretz Gábor – basszbariton
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Kovács János és Vashegyi György

1923-ban még nem ezen a néven, hanem Székesfővárosi Zenekarként kezdte meg működését az együttes, melynek mai neve ahhoz a művészhez kapcsolható, aki negyedszázada új alapokra helyezte a zenekar működését: Kocsis Zoltánhoz. Az ünnep fényét Bartók, Liszt és Brahms zenéje adja, a műveket vezénylő Kovács János és Vashegyi György (ősz óta a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója) a hazai karmestertársadalom legjelesebbjei közé tartozik, a szólista pedig Ránki Dezső személyében olyan világklasszis, aki a száz év több mint felében visszatérő vendége volt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjeinek.

A hangverseny nyitószámaként felhangzó mű, a Cantata profana jelképekbe foglalt üzenete illik a magyar nemzeti zenekultúra centenáriumot ünneplő, fontos műhelyéhez, hiszen Bartók a kompozícióban az Új iránti elkötelezettség mellett éppúgy hitet tesz, ahogyan a „tiszta forrás” gondolatának is szószólója. Liszt több mint húsz éven át, 1839 és 1861 között dolgozott második, A-dúr zongoraversenyén. A tématranszformáción alapuló mű egyetlen összefüggő tétel, hat részre osztva. Brahms I. szimfóniája a hagyomány és az újítás egységét felmutatva képviseli a folytonosság szellemét, hiszen míg a mű kifejezésmódja, harmónia- és színkészlete mindenestől a romantikáé, formavilága erőteljesen merít a beethoveni örökségből.

Ránki Dezső (1951) pályája 1968-ban a Zwickau-i Nemzetközi Schumann Versenyen aratott győzelmével kezdődött. A világhírű művész több mint fél évszázada tolmácsolja töretlen maximalizmussal Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Schumann, Debussy, Ravel, Bartók és mások remekműveit. Liszt zenéje különleges helyet foglal el repertoárján. A népszerű és sokoldalú tenor, László Boldizsár izgalmas és fordulatos pályája a Cotton Club Singers évtizedes tagságától vezetett az operaszínpadokig. A gazdag orgánumú basszbariton, Bretz Gábor egyike a valóban világhírű hazai opera- és hangversenyénekeseknek: alakításait a milanói Scalától a New York-i Metropolitanig mindenütt lelkes ünnepléssel honorálja a közönség. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarral régi kapcsolatot ápoló Kovács János (1951) nemcsak az egyik legtöbbet foglalkoztatott és legnagyobb tudású-tapasztalatú magyar karmester, de kivételes művészi alázatáról és a muzsikus partnerek iránti empátiájáról is híres. Vashegyi Györgyöt, az NFZ új főzeneigazgatóját elsősorban a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítójaként ismeri a hangversenyközönség, ám a karmester több mint harminc esztendős eddigi pályája folyamán univerzális érdeklődésről tett tanúságot, a régi zene mellett a 19. és a 20. századi repertoár alkotásait is vezényelve.