Cosi fan tutte

A Figaro házasságának berlini sikerei idején ismét nagyobb figyelmet kapott Mozart a főúri köröktől. Ennek folyománya volt, hogy II. József császár új operát rendelt nála 1789 augusztusában. Mivel Mozart két éven belül a bemutató után meghalt, csak a bécsi és prágai sikereket érhette meg. Drezda, Berlin és Frankfurt után egy évtizeddel az opera Londont, Párizst és Milánót is meghódította.

Da Ponte ismét korerkölcsi karikatúrát készített - ezúttal a női hűség ingatagságáról. A történet valós eseten alapul, mely akkoriban pletykatéma volt Bécsben. A színpadi sikert ezért aztán beárnyékolta valamelyest, hogy az ingmagáravevő réteg erkölcstelennek bélyegezte a darabot, és ezzel rontott a renoméján.

A darab Nápolyban játszódik, s azt a fiatal "szerelmes" embertípust állítja gúny tárgyaként középpontba, amely manapság is ugyanúgy létezik a tizen-huszonévesek – s rossz esetben az idősebbek közt is: aki halálosan komolyan veszi a mindenkori kapcsolatát, melynek sem egyedisége, sem valódi tartalma. A férfiak csak addig gálánsak, míg megszerzik a nőket, a nők pedig ostobán azt képzelik, hogy valódi szerelemről s örök hűségről van szó, amiért életüket is feláldoznák - mégsem tudnak ellenállni a hamis csábításnak, mely önérzetüket legyezgeti.

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart
Szövegíró: Lorenzo da Ponte
Magyar nyelvű feliratok: Romhányi Ágnes
Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane
Rendező: Jiří Menzel
Koreográfus: Nádasdy András
Díszlettervező: Zöldy Z Gergely
Jelmeztervező: Zimula Sylvia Hanáková
Karigazgató: Strausz Kálmán