A világ „első operája”, a Ludus Danielis még bibliai témát dolgoz fel, de zenéje és újszerű hangja már előre vetíti az énekmondók korszakát: a szekularizálódó Európa világi muzsikáját. A trubadúr-hang nagy fontosságúvá, mindennapos „intézménnyé” lett a 13.században – s az is maradt mind a mai napig. Ezt az utat kíséri figyelemmel a hangverseny, melyen elhangzanak Neidhart von Reuenthal, Gilles Binchois, Josquin des Prés, Joseph Haydn, Franz Schubert, Liszt Ferenc, Farkas Ferenc művei, Bölcs Alfonz cantigái, VIII.Henrik caroljai, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint és Cseh Tamás dalai.
A régi korok nagy mesterei egyaránt járatosak voltak a szent zene és a profán muzsika művelésében, tőlük nagyszerű táncok, dalok, szerenádok csendülnek föl ezen az estén. De rajtuk kívül a populáris muzsika is zseniális alkotókat és előadókat vonultatott fel: a Notre Dame árnyékában, a gótikus katedrális falain kívül ezek az alkotások teszik teljessé Európa zenei térképét. Királyok, hercegek, mesterek, katonák, és „igazi” komponisták vallanak szerelmet az „örök szépségnek” ma este.
Mandel Róbert – tekerőlant, Szilágyi Attila – gamba, Bubnó Lőrinc – furulya, Bubnó Márk – ütőhangszerek, Dezső Sára - ének, Philipp György – zongora
Sorozatszerkesztő és művészeti vezető: Bubnó Tamás