Íme, borsószemnyi gyermekem első tanítása: nem tudhatok mindent előre,
még jobban át kell adnom magam az ismeretlen hatalmának. De azt
sejtettem, hogy a kezdeti nehéz heteket öröm váltja majd fel bennem, és
az örömet énekkel sokszorozni biztosan lesz kedvem.
…”és egyben az
utolsó.” amikor beugrott a cím, kacarásztam magamban, mennyi játék van
benne. Szülés előtt, amíg még egyben vagyok a babámmal, utoljára állok
színpadra. Aztán rájöttem, hogy a jó játék soszor a leglényegesebbhez
vezet. Itt is.
2012 augusztusában megjelenik Palya Bea Ezeregy szefárd
éjszaka című lemeze, rajta a tavaszi szefárd koncerteken készült élő
felvételekkel.
“Az én lelkem lakhelye mintha a mi magyar földünktől
keletebbre-délebbre lenne. Balkáni, kis-ázsiait tájakra vágyom, ahol
közel ring a tenger, fülemnek e népek hangszerei, hangszínei, énekei
kedvesek igazán. Ha képzeletem odaröpít, mese indul bennem, úgy érzem
magam, mint Seherezádé az Ezeregy éjszakában, az életemről, az életemért
zengem a dalokat, szövöm a történeteket.
A szefárd zene a
Spanyolországból menekült zsidóságé, akik a tizenötödik században
keresztény üldözés elől menekültek, és a mai bolgár, török, görög,
szíriai területeken találtak új hazát. Kavarogtak a dallamok, ritmusok,
ősi rítusokat leíró szavak, létrejött egy kincses birodalom.
Engem
beszippantott ez a birodalom, mégis, ez itt az én szefárd zeném, ezek a
dalok az én személyes, szeszélyesen szefárd szerelmeim. Mi volna
nyugtalan lelkemmel, ha nem vágyódhatna távoli tájakra, nem
szárnyalhatna más nyelveken, más népek zenéjével… de az én legbelső
meséim mégis magyar szavakon szólnak. A szefárd dallamok néha csak újabb
alkalmat adtak saját dalok írására, a bennem lévő zene felébresztésére,
és arra, hogy zenésztársaimmal a triózás mesterségébe, művészetébe még
mélyebben ássunk.
Elvágyódással átszőtt otthonosság, magyar
szövegekkel átszőtt ladino nyelvű dalok, saját dallamok, improvizációk,
jóleső hangok, jóleső csendek… Szabadon hagytam magamat, magunkat ennek
az anyagnak a kiforralásakor. Azt akartam, hogy éljen a zene, hogy
hallgatóimat megérintse, kitüntetett rítus-időbe vigye, ahol
örvendezhetünk azon, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz, legyünk bár
különb s különbfélék. A találkozás gazdagságot, új ötleteket hoz,
csakúgy, ahogy a szefárd zenében a különféle népek találkozásakor
kincsek születtek.
Azt is akartam, hogy induljon meg mindenkiben a saját meséje.
Az
enyém is megindult. Csodálatos női életem új szakaszába vezettem magam e
dalokkal. Az elérhetetlen szerelem után most az elérhetőről írok,
esküvői áldást mondok, biztatok, szeretek, altatok, de még több
lágysággal és kerekséggel, mint eddig. A testem most kettőnek ad
otthont, kislányom a hasamban ringatózva hallgatózik, az is lehet, velem
énekel. És alig győzöm kivárni, hogy néhány hét múlva az ő születésével
magamat is anyává, magunkat családdá szülhessem.
Azon is
elgondolkodtam, vajon miért jártam be a fél világot, milyen vélt vagy
valós ellenségtől menekültem én magam. Ám a hosszú út közben ezeregy
birodalom lakosa lettem, és egyben haza is találtam, otthonra leltem a
saját lelkemben.” / Palya Bea /
Egy és utolsó, kezdet és befejezés. Egy szakasz lezárul, de elindulnak az új életek, a babámé, az anyaságomé, a családunké.
Szerteéneklem
hát ennek a kezdetnek az örömét, és mindent, ami még benne van.
Ünnepelek. A saját dalok mellé régóta imádott zenéimet szedtem elő
Noától, Yasmin Levitől, Dulce Pontestől, aztán filmzenéket (Az élet
szép, Vengo), a Kis-ázsiai, a dél-amerikai térség gyönyörű énekeit,
fado-t és persze szefárdot. Sok szépet és jót, ami az új életekhez
kell…” / Palya Bea /