Fontosabbnál fontosabb kérdések annak a "nyomozónak", aki arra törekszik, hogy a legapróbb részletekig úgy szólaltasson meg egy zeneművet, ahogyan azt szerzője elképzelte, ahogyan azt annak idején ő maga és közönsége is hallhatta. Erre a szinte lehetetlen feladatra vállalkozott napjaink egyik legizgalmasabb karmester-egyénisége, John Eliot Gardiner, amikor az 1970-es évek végén, a reneszánsztól és a barokktól indulva újra felfedezte számunkra a zenetörténeti korokat és a jól ismert remekműveket.
Gardiner nem előad, hanem újraértelmez, a felkutatott bizonyítékok, dokumentumok alapján rekonstruál, újraír egy történetet. Mi pedig hallgatjuk és csodálkozunk, hogyhogy nem ismertük eddig Beethoven V. szimfóniáját vagy II. Leonóra-nyitányát. Aztán ott van az a szerző, akit nem szokás a "három bé" között említeni, pedig eredetileg nem Brahmsé, hanem az övé állt Bach és Beethoven neve mellett. Gardiner napjaink legavatottabb Berlioz-dirigense és -szakértője, a korhű hangszereken játszó A Forradalom és Romantika Zenekarát elsősorban Beethoven és a francia komponista alkotásainak előadására hozta létre 1989-ben.
Az 1841-ben komponált, majd tizenöt évvel később meghangszerelt Nyári éjszakák dalciklus szólistája, a svéd Ann Hallenberg 2008 decemberében, a Nobel-díj átadási ünnepségein is szólót énekelt a John Eliot Gardiner vezényelte együttesek hangversenyén.
Műsor:
Beethoven: II. Leonora-nyitány, op. 72a
Berlioz: Nyári éjszakák, op. 7
Beethoven: V. (c-moll, "Sors") szimfónia, op. 67
Vezényel: Sir John Eliot Gardiner
Közreműködik:
Ann Hallenberg - mezzoszoprán