Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc A török után elnéptelenedett városba báró Harruckern János közvetítésével felvidéki evangélikus tótok érkeztek 1718-ban. Első templomuk fala rőzséből font, sárral tapasztott, meszelt épület volt. Ebben az időben ugyanis a császári udvar nem nézte jó szemmel a protestáns templomok építését. A csabai evangélikusok azt gondolták, hogy minél egyszerűbb és kisebb templomot építenek maguknak, annál kevesebb baj származhat belőle. Pár évvel később vályogtemplommá építették át. A 18. században lelkésze lett Tessedik Sámuel a legnevesebb magyar evangélikus prédikátor (apja a híres agrártudós Tessediknek). Öt éves békéscsabai szolgálata során az evangélikus hívek száma két és félszeresére nőtt. Szűk volt számukra a vályogtemplom, ezért új templom építésének gondolatát vetették fel. A város legrégebbi temploma 1743-ban épült, barokk stílusban. A híres evangélikus püspök, Tessedik Sámuel építtette az egyre gyarapodó békéscsabai gyülekezet számára. A szájhagyomány szerint Tessedik gyalog ment Bécsbe, hogy Mária Teréziától építési engedélyt kaphasson. 1773-ban, amikor a gyülekezet már 8000-res nagyságúra nőtt, kereszthajóssá bővítették. 1783-ban épült, zömök tornya az ország első evangélikus kőtornya volt, mivel a törökök stratégiai okokból nem engedélyezték, hogy a templomoknak kőtornyot emeljenek. Sajnos az 1895-ben tervezett, Michay Sándor építész által tervezett, nagyszabású átalakítás, miszerint a tornyot reneszánsz stílusban megmagasították volna, kapui elé díszes oszlopsor került volna. A központi tér fölé pedig monumentális méretű, dob nélküli kupola került volna, a pénz hiánya miatt nem valósulhatott meg. E helyett Hrabovszky Pál építész egyetemi hallgató homlokzatátalakítása valósult meg. Ekkor kapta a Nagytemploméival harmonizáló oromzatait és historizáló részleteit. A Kistemplom elnevezés megtévesztő, hiszen 620 ülőhelyével közepes nagyságú templomaink közé tartozik. Nevét a vele szemben álló Nagytemplomhoz viszonyítva kapta, mely kb. 5-ször nagyobb nála. Külsejében kiemelt hangsúlyt kap a 40 méter magas, zömök, vaskos harangtorony. A torony 5 szintes. Az elsőn szegmensíves záródású ablak, a másodikon a lépcsőház boltíves üvegablaka, fölötte kör alakú ablakkal. A harmadik szinten a három harang lakhelyéül szolgáló harangház található. A negyediken egy fűthető szoba van berendezve. Valaha ez volt a harangozó tartózkodási helye. A harangház és a tűzőrszoba közötti erkély a 19. század végén épült, egészen addig a szoba ajtaja előtt egy kis franciaerkély volt. A tornyot sátortető zárja. Csúcsán kehely áll. A templom külsején a barokkon kívül reneszánsz stíluselemek is megjelennek. A két oldalhomlokzat kiképzése megegyezik a hátsó homlokzatéval. Mindegyiken 2-2 félköríves ablak áll, közöttük edikulás keretezésű, félöríves ajtóval.A homlokzatok egyenes záródásúak (a nyeregtetők nem kontyoltak). A templombelseje és berendezése sem értéktelen. A kb. 1500 személyt befogadni képes templom berendezése kissé szokatlan, mert az orgonakarzat nem a toronyfelőli oldalon, hanem az oldalsó bejárat fölött áll. Ezen helyezkedik el a szép, méltóságteljes orgona, mely előtt kicsi pozitívorgona is épült. A templombelső ékessége az 1876-ból származó oltárkép, mely Krisztus gecsemáné-kerti gyötrődését ábrázolja. Korábbi, rokokó oltára az erzsébethelyi templomban van. Az oltártól balra jól látható helyen a szószék, előtte pedig a keresztelőmedence áll. Az 1859-ből való keresztelőmedence tetején Keresztelő Szent János szobra magasodik. A falak sárgák, vajszínűek, a karzatok és a padok pedig világosbarna színezést kaptak. Orgonája kis méretű, egy manuálos, 12 regiszteres, 1896-ban készült Aradon, Dangl Antal Fia császári és királyi orgonakészítőnél. Hangversenyeken csak kísérőhangszerként alkalmazható.