Müpa 2027 első fele új programok

Nyitott könyvvel a kézben, közösen lelassulni a Fesztivál Színházban – az #olvasniszabad harmadik állomása a Müpában közös elcsendesedésből fordul át a zene és az irodalom világába.

Egy fa, amely muzsikál, boldoggá teszi környezetét, és közben próbára teszi azt, aki a legjobban ragaszkodik hozzá: A csodafa egyszerre mese, zenekari kaland és finom erkölcsi példázat.

Az esten részletek hangzanak el a kiváló – és a kortárs irodalomra kivételes módon fogékony – színész magával ragadó tolmácsolásában Esterházy Péter Harmonia Caelestis, A Kékszakállú herceg csodálatos élete, valamint az Egyszerű történet vessző száz oldal – kardozós változat című könyvek dramaturgiai szempontból gondosan válogatott és felépített szövegeiből.

A költészet napján a Müpa nagyszabású programmal emlékezik a huszadik század lírai nyelvét átformáló, korszakos költőóriásra.

A Müpában 2008 óta minden év elején nagy sikerrel rendezzük meg a népzene ünnepét. Ezúttal tematikus programmal készülünk, hiszen 2027-ben lenne 80 éves a 2026-ban elhunyt Sebő Ferenc, a magyar zenei élet megkerülhetetlen alakja.

Egyik legkedvesebb népmeséjét dolgozta fel Mechler Anna, akinek azért esett éppen erre a történetre a választása, mert szerinte „itt szinte kézzelfogható a csoda”.

Az évszakok váltakozása, a folyók és a tavak hullámzása, az erdő zsongása, a növény- és állatvilág lenyűgöző változatossága – hosszú lenne felsorolni, hogy az anyatermészet mi mindennel ihlette meg és tette adósává az elmúlt évszázadok során a zeneszerzőket. Ilyen kompozíciókból kínál korszakokon átívelő válogatást a Kocsis-Holper Zoltán vezette Kodály Kórus Debrecen, megénekelve virágokat és madarakat, de éppígy az északi fény káprázatát is.

Van itt minden, mint a búcsúban. Természetesen búcsú is van. Hogy is lehetne másként Szent Istvánkor, államalapításkor, az alkotmány és az új kenyér ünnepén, István-napkor.

A koncertrepertoár három alapművét, Mozart ördögi nyitányát, Csajkovszkij áradóan romantikus hegedűversenyét és Berlioz legismertebb alkotását, a képzeletet szárnyalásra sarkalló Fantasztikus szimfóniát ezúttal az élményt garantáltan felfokozó előadásban hallhatja a közönség.

Ízek, illatok és emlékezetes történetek – a Literárium keretében új sorozat indul Az irodalom íze címmel, amely a gasztronómia és a kortárs irodalom izgalmas metszéspontjait tárja fel.

Babarczy Eszter Apám meghal című kötete, amelyben megrendítő naplóbejegyzések formájában számol be arról a mindkettejük számára magányos küzdelemről, ahogy híres apját kíséri végig utolsó útján, a közelmúlt egyik legemlékezetesebb kortárs művének, egyben átütő sikerének bizonyult.

A BETTER ME egy ütőhangszeres projekt – a duó összekapcsolja a kortárs ütőszenét az elektronikus zenével, a performanszművészettel és a fenntarthatóság egy ritkábban érintett területével, a mentális egészséggel.

Amikor megjelenik a vásznon a galamblelkű galambász – Jiří Menzel alakításában –, a lelkes mozibolondok megállapítják, hogy „ez olyan csehszlovák újhullámos”. Van, akinek Bohumil Hrabal jut eszébe. Van, akinek Vladimír Páral, aki a Böszörményi Géza –Gyarmathy Lívia alkotópároshoz hasonlóan szintén dolgozott vegyészmérnökként, és regényeiben mindig megjelennek a (ki)útkereső karakterek.

Arany János elbeszélő költeménye a magyar irodalom örök klasszikusa, szófordulatai szállóigeként élnek napjaink nyelvében, a főhős alakja pedig operában, animációs filmben, fizikai táncszínházi előadásban, monodrámában is megelevenedett már.

Rina Durante írónő 1975–ben, Pugliában alapította a Canzoniere Grecanico Salentinót (CGS), Salento első és máig legfontosabb népzenei együttesét, amelyet még 2018-ban is az év legjobb világzenei együtteseként ünnepeltek a Songlines Music Awardson, 2021-es, Meridiana című albumuk pedig az év lemeze lett a World Music Charts Europe listáján.

Sir Simon Rattle és Claudio Abbado hajdani pártfogoltja, az ötvenegy éves Daniel Harding 2024 óta áll zeneigazgatóként a római Santa Cecilia Akadémia Zenekarának élén.

A Kárpát-medencei cigányság kultúrája rendkívül színes és változatos, tulajdonképpen egységes cigány folklórról nem is beszélhetünk. Minden törzs, minden csoport folklórkincsét jól megkülönböztethető, egyedi vonások jellemzik.

Kivel ünnepelhetnénk méltóbb módon Antonio Carlos Jobim századik születésnapját, mint a többszörös Grammy-díjas brazil zongorista-énekesnővel, Eliane Eliasszal? Amióta New Yorkban él, ő is „Tom” Jobimnak hívja, mégis úgy formálja meg a bossa nova atyjának dalait, mint São Paulo szülötte.

Emma Rawicz koncertjét nem azért muszáj meghallgatni, mert huszonöt éves korára már négy önálló lemezt jelentetett meg – ezek közül hármat az elismert ACT kiadónál –, vagy mert évek óta saját nagyzenekart vezet.

Emma Smith stílusa utánozhatatlan. Eleganciájának, páratlan zeneiségének és végtelenül kifejező előadásmódjának köszönheti, hogy Michael Bublé, a Quincy Jones Orchestra, valamint Jeff Goldblum és a Postmodern Jukebox is kapott az alkalmon, hogy dolgozhasson vele – többek között a Royal Albert Hallban.

Kevés magyar zenekar mondhatja el magáról, hogy több mint negyvenöt éven át képes volt megőrizni szabadságát és aktualitását. A Menyhárt Jenő vezette Európa Kiadó a nyolcvanas évek undergroundjának meghatározó együttese volt, dalai pedig ma is ugyanazzal a kíváncsi, kritikus tekintettel figyelik a világot.

A FrenÉsie (a cím franciául „őrületet”, „tombolást” vagy „rajongást” jelent) olyan látványvilágot és dinamikát teremt, amelyben a centrális teret a testek egyfajta kontrollált, mégis vad, megállíthatatlan örvénylése uralja.

A Hullámzó horizont a közelmúlt egyik legizgalmasabb vállalkozása – két, egymáshoz a regényvilágon túl is közel álló szerző közös műve, két világ találkozásának regénye.

Schwajda György könyve, A rátóti legényanya 1985-ben jelent meg, de csak 1989-ben, a „rendszerváltás” hajnalán rendezte filmmé Garas Dezső. Az alapmű egyébként a rátóti legényekről szóló magyar anekdotakincsből táplálkozik. A film pedig még ezen is csavar egyet. Ennek következtében A legényanya minden megengedett sebességhatárt átlépő, száguldó tébolydává fajul. Eszement burleszk, szemenszedett szatíra, amely a műfaji szabályok szerint beveti a fantasztikumot, a csodát is. És nem kevéssé abszurd.

A nevetés kiváltására alkalmas magyar filmek világában egyedi helyet foglal el Gyarmathy Lívia filmje. Egy kicsit szatíra, egy kicsit groteszk, egy kicsit burleszk.

Vajon mi történik egy múzeumban az utolsó látogató távozása után? A LOVEre világában a festmények kilépnek kereteikből, a szobrok megmozdulnak, a múzeumi tér pedig emlékekkel és látomásokkal benépesülő belső tájjá változik.

Nosferatu ismét köztünk jár: a vámpírtörténetek reneszánsza a vásznon és a színpadon nem véletlen, hiszen ma is a félelem, a vágy és a mulandóság kérdéseit sűrítik magukba.

Van egy hang, amelyet szinte mindenki hallott már, legyen szó akár a rock aranykoráról, akár a Frakk, a macskák réme epizódjainak kísérőzenéjéről. Bizony, ez a Hammond-orgona. (Sokaknak talán most ugrik be: persze, Rhoda Scott!)

Kollár-Klemencz László életműve ritka példája annak, amikor egy alkotó minden korszakában új nyelvet talál magának, miközben végig megőrzi saját hangját.

Haydn monumentális oratóriuma, A teremtés nemcsak azzal nyűgöz le, hogy elénk tárja a felvilágosodás harmonikus életfilozófiáját, de azzal is, hogy megmutatja az egész világot.

A belga karmester, Philippe Herreweghe a régi zene historikus előadásának meghatározó alakja. Kivételes előadói érzékenységét jelzi, hogy már fiatalon kivívta olyan pályatársai elismerését, mint Gustav Leonhardt vagy Nikolaus Harnoncourt.

„Hova jutnánk mi, vezetők, ha mindennek bedőlnénk, amit a saját szemünkkel látunk?” – teszi fel a kérdést az egyik vállalati vezetőt alakító Szendrő József. Hintsch György filmje igazi közönségsiker volt. Kállai István remek forgatókönyvének egyik rétege mindenkit megérintett: egy ország, amely a lelkét is kiteszi a nyugati devizás turistákért, és magasról tojik az egyszerű állampolgárokra. A második réteg nem kevésbé kacagtató.

Agota Kristof nyers, költői és megrázó világa elevenedik meg a Literárium Extra különleges összművészeti előadásában. A Horrornapló nem pusztán az emlékek felidézése – alászállás a lélek elhallgatott bugyraiba: a háború, a hontalanság és a trauma szikár mondatai új dimenziót kapnak a színpadon.

Hat Bach-triószonáta, fejből – Jan Liebermann 2025-ben ezzel a ritka vállalással mutatkozott be a Müpa közönségének.

Mi történne, ha Petőfi Sándor itt és most, a szemünk előtt írná meg a János vitézt? Ebben az új színpadi változatban a történet egy hatalmas laptopból lép elő: innen elevenednek meg a mese kétdimenziós és élő szereplői, hogy szóban és dalban keltsék életre Kukorica Jancsi és Iluska világát.

John Scofield a modern jazzgitározás állandó megújítója. Kreativitása párját ritkítja: megannyi stílusban alkot, esztétikai identitása azonban sziklaszilárd alapokon áll.

Az 1987-es születésű gitárművészhez, Julian Lage-hoz hasonló tehetségből generációnként legfeljebb néhány akad.

Őrült film, az biztos. Kétségtelen, hogy ez egy parabola esetében nem meglepő. Pedig olyan ártatlanul indul.

A Vers-estek a Müpában következő állomásán a kortárs magyar líra sokoldalú, elismert alakja, Kovács András Ferenc világa kel életre a színpadon.

A Cotton Club Singers és a Jazz+Az sztárja, az impozáns szólókarriert is befutott Kozma Orsi és kvartettje ezúttal a kabarék és éjszakai mulatók világába repít vissza.

Kustos Júlia verseiben nincs mellébeszélés. A Literárium vendégeként érkező szerző határozott és tiszta hangon szólal meg, szövegei kíméletlen őszinteségből és fesztelen humorból építkezve szembesítenek a generációját érintő kérdésekkel, a testiség, a szorongások és a felnőtté válás káoszával.

A tisztaszoba a vidéki, falusi otthonok díszesen berendezett helyisége, melyet állandóan tisztán tartanak, és elsősorban nagyra becsült vendégek fogadására tartanak fenn. A Székesfehérvári Balett Színház előadásában azonban a ház e különleges státuszú helyisége elsősorban metaforaként, szimbólumként játszik központi szerepet.

A Müpa Vers-estek-sorozatának következő állomása a 20. századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb szellemi és emberi szövetségét állítja fókuszba: a színpadon Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes életműve találkozik.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes 2024-ben, az Évad Együtteseként létrehozott produkciója a farsang féktelen, jókedvű mulatozásába enged bepillantást.

Hunyadi Sándor novelláját Makk Károly Örkény Istvánnal és Bacsó Péterrel formálta forgatókönyvvé.

Egy olasz énekesnő Pugliából és egy katalán-spanyol zenész-producer, aki rendre világsztárokkal dolgozik. Külön-külön mindketten léptek már fel a Müpában, ám most első közös lemezüket mutatják be, amely akusztikus gitárral kísért, elektronikus hangokkal kiegészített olasz népdalok nyers, megejtő változataiból áll.

Vespro di Pasqua – ilyen című alkotást hiába is keresne Claudio Monteverdi (1567–1643) műjegyzékében a zenehallgató. Megtalálja viszont legjelentősebb egyházzenei művét, a Vespro della Beata Verginét (A boldogságos Szűz vecsernyéjét), amely minden idők legszebb és legnagyobb szabású liturgikus kompozícióinak egyike.

A Mörk zenéjének állandó kiindulópontja a soul, amelynek közösségi, emberközpontú és időnként rendszerkritikus szellemisége a zenekar egész pályáját meghatározta.

A kecske éve – az ősi kínai kalendárium szerint ez köszönt ránk február 6-án. 1998 óta az évnek ebben a szakában Kína legfontosabb, tradicionális zenét játszó együttesei felkerekednek, és az újév alkalmából ünnepi hangversenyeket adnak a nyugati világ megannyi jelentős koncerthelyszínén.

Régi tervét váltja valóra a Müpa, megrendezvén korunk egyik legizgalmasabb orgonaművésze, a francia Olivier Latry és Európa egyik legkiválóbb rézfúvós-ütős együttese, a (főként a Bécsi Filharmonikusok tagjaiból álló) phil Blech Wien közös koncertjét.

Koncert, sportmérkőzés vagy televíziós vetélkedő? Az Orgonapárbaj kezdettől mindháromból kölcsönöz, ezúttal pedig a párviadal csapatjátékká alakul.

Oum Marokkó egyik legnépszerűbb dalszerző-énekese, aki műveit a dél-marokkói hasszani kultúrára, erre a szakrális, versközpontú zenei műfajra építi, de jazzes, soulos, afrobeates elemekkel is kiegészíti őket. Hangja már nagyon fiatalon kitűnt a gospel-kórusból, amelynek tagja volt – máig gyakran énekel a cappella –, később Párizsban próbált szerencsét hiphoppal, popzenével, de 2004-ben visszaköltözött hazájába, és elmélyedt a hasszani kultúrában.

Palágyi Ildikó jazzénekes, dalszerző, zenepedagógus, zene- és meseterapeuta. A sokoldalú alkotóművész lemezbemutató koncertje kivételesen sokszínű élményt kínál az elmélyülésre hajlamos zenerajongóknak.

Andonis Foniadakis új, a Pécsi Balett társulata számára alkotott koreográfiája dinamikus és mélyen expresszív módon, a kortárs tánc és zene szemszögéből tárja fel a barokk témákat.

Philip Glass, a kortárs zene egyik legnagyobb élő alakja 2027. január 31-én lesz 90 éves. E jeles évfordulón szerte a világban köszöntik a zeneszerzőt, a Müpában a holland Dominique Vleeshouwers vezette DOMNIQ zenekar adja elő saját és az amerikai minimalista műveit.

Raiz sokoldalú nápolyi művész, aki az 1988-ban alakult dubos-elektronikuszenei Almamegretta zenekar énekese, de emellett számos egyéb projekt fűződik a nevéhez, és filmszerepekben is gyakran feltűnik.

Mágia, morál, példázat – ez a francia barokk opera lényege, amit a műfaj zárt formákban – zenekari tételekben, áriákban, táncokban –, képszerű és gondolkodásra késztető eszközökkel jelenített meg.

A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

Két legenda egy koncerten: a nyolcvanöt éves Riccardo Mutit igen régi és szoros szálak fűzik a 185 éves Bécsi Filharmonikusokhoz. A zenekar sokszor tisztelte meg a karmestert meghívásokkal, nemegyszer olyanokkal is, amelyek kivételes alkalmakhoz kapcsolódtak.

A német Robert Henke az elektronikus zene úttörője, a Monolake duó tagjaként a dub techno alapító atyja, az óriási hatású Ableton Live zenei szoftver megalkotóinak egyike.

„Mélyen tisztelt publikum, kéretik egy kis csend / Ki nem szökött meg eddig, most már maradjon is bent!” – Presser Gábor és Sztevanovity Dusán pikáns kupléjával kezdődik a film, amely felhőtlen szórakozást ígér.

A gambiai származású, de angliai születésű Sona Jobarteh a hárfára hasonlító, huszonegy húros hangszer, a kora első női sztárja, a meghatározó Songlines világzenei magazin szerint a tíz legjobb kora-lemez közül az egyik az ő nevéhez fűződik.

Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.

A nyolcvanas években érzékelhetően változott a világunk. Az új jelszó: „Aki dolgozik, az boldogul”. Ki így, ki úgy. Magánvállalkozók, GMK-k, fusizók és egyéb önkizsákmányolók keresik a módját, hogy a felpuhult, de még létező kádárizmusban élhető világocskákat teremtsenek.

Az évszám kicsit megtévesztő, a film ugyanis 1990-ben forgott, de csak 1992-ben került a mozikba. Értsd: a Csapd le csacsi a hatalomváltás pörgésében készült, és ritka darab, mert szinte a változás pillanatát mutatja – görbe tükörben.

Tímár Péter neve vagy félszáz film stáblistáján olvasható. Trükkoperatőrként. Aztán végre elkészítette első egészestés filmjét. Ez viszont olyan szemtelen filmnyelven szólal meg, hogy egyszerre háborította fel azokat, akik az Egészséges erotikát politikai provokációnak tekintették és azokat, akik nem tudták elfogadni ezt a modern burleszket.

Hogyan születik meg a káoszból a világ? Miképp lehet zenével elmesélni, ahogy létrejön a fény? Mi történik a kottában, amikor megérkeznek a madarak, vagy felzúg a tenger? Haydn A teremtés című műve tele van hasonló zenei trükkökkel, amelyekből Fischer Ádám a hagyományos újévi délutáni, kifejezetten iskolásoknak szóló koncerten válogat.

A Liza, a rókatündér a magyar filmvígjáték új irányát jelöli. Egyelőre magányosan. Kortársa, szellemi társa Tarantino és Wes Anderson filmjeinek, de különlegessége abban rejlik, hogy míg a magyar filmkomédiák kezdete döntő módon a verbális humorhoz kötődik, majd az újabb hullámok építik be a modern burleszk elemeit, a Liza a vizuális és zenei humor különös elegye. És tegyük hozzá, végre egy olyan film, amely a trükköt, a számítógépes képalkotást nem arra használja, hogy valóságot imitáljon.

A felfedezés kulcsfogalom a Les Arts Florissants produkciói esetében. William Christie, az 1971 óta Franciaországban élő amerikai születésű karmester, a historikus előadói praxis nyolcvankét évesen is örökifjú kiválósága nagyszerű énekes tehetségek seregével ajándékozta már meg a világot, miközben kevéssé ismert remekművekre irányította a figyelmet.