Zadam Társulat: Profil

A Profil címmel bemutatásra került trió jelenlegi formáját a társulat nyári rezidenciái alkalmával hozta létre a Cullberg Balett-nél Svédországban, illetve a D.ID Dance Identity- nél Ausztriában 2011-ben. Az előadás a Mu-Terminál számára 2010-ben készült Like! című darab továbbgondolása.

Koncepció / koreográfia
Zambrzycki Ádám

Előadók
Sebestyén Tímea
Simet Jessica
Zambrzycki Ádám

Szerző: Halász Tamás

Kétrészes előadás a Zadam Társulattól: hipnotikus álomjáték a személyiséget beszippantó s kiköpő kiber-térről, majd lírai-borzongató szólók füzére a szünet után. Ha majdan lenyomatot keresünk e korról, nagy valószínűséggel felmerülhet bennünk e bemutató, hiteles rajzolatával.

KRITIKA

A Profil című trió már a címével is meggondolkodtat – a játék vége felé hallunk is lexikonízű, fanyar humorral recitált szöveget arról, mit jelent: felhasználó, mit jelent: előadóművész. A profil akárcsak öt-hat éve még csupán oldalra fordított arcot, korszerűbb megközelítésben tevékenységi-szakterületi összegzést jelentett, míg a közösségi portálokon szocializálódó nemzedékek számára emez előző jelentések talán már alig ismerősek. Profilnak ők azt a hevenyészett, kilúgozott adatsort nevezik, melyben a felhasználó önszavaival próbálja meghatározni azt a jelentésegyüttest, ami őt magát, véleménye szerint kiadja.

A társulatvezető, Zambrzycki Ádám Sebestyén Tímeával és Simet Jessicával adja elő e kesernyés táncjátékot, kézben laptoppal, a háttérben villogó vetítéssel, tisztes távolságot tartva a közhelyektől. Nem Facebook-ellenes röpdolgozatot látunk, bár a közösségi oldal jelzetei (elsősorban a lájk), a netes univerzum kapkodó, felszínes, magányosító eszköztárának megannyi szimbóluma felvonul előttünk. A játékosokat derengő fényben, egymástól hermetikusan elszigetelten – bár fizikai közelségben – látjuk. A felcsapott laptop monitorára sokáig nem látunk rá, annak csak szívóerejét mutatják. A táncosok feje, egész teste a monitor magnetikus erőterében: onnan áradnak az őket mozdító energiák, oda van – akárcsak satuba – belefogatva egész lényük. A monitor aztán láthatóvá válik: arcuk elé emelik, s a felületen nem egyebet, mint saját vonásaikat látjuk. A harsány mimikát mutató fotó-arcok a valódit takarják el: a képet mutatják, amit a képmutató láttat magáról. Az igazi helyett a túlfokozott, izgatott, ripacs grimaszokba rendezett vonások mutatkoznak a hús-vér alakok feje helyén.