Zadam Társulat: Profil
Az önreprezentáció egy megálmodott kép, amelyet mi hozunk létre önmagunkról...
Az önreprezentáció egy megálmodott kép, amelyet mi hozunk létre önmagunkról...
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Torsdag, 24. November 2016 20:00
A Profil címmel bemutatásra került trió jelenlegi formáját a társulat nyári rezidenciái alkalmával hozta létre a Cullberg Balett-nél Svédországban, illetve a D.ID Dance Identity- nél Ausztriában 2011-ben. Az előadás a Mu-Terminál számára 2010-ben készült Like! című darab továbbgondolása.
Koncepció / koreográfia
Zambrzycki Ádám
Előadók
Sebestyén Tímea
Simet Jessica
Zambrzycki Ádám
Szerző: Halász Tamás
Kétrészes előadás a Zadam Társulattól: hipnotikus álomjáték a személyiséget beszippantó s kiköpő kiber-térről, majd lírai-borzongató szólók füzére a szünet után. Ha majdan lenyomatot keresünk e korról, nagy valószínűséggel felmerülhet bennünk e bemutató, hiteles rajzolatával.
KRITIKA
A Profil című trió már a címével is meggondolkodtat – a játék vége felé hallunk is lexikonízű, fanyar humorral recitált szöveget arról, mit jelent: felhasználó, mit jelent: előadóművész. A profil akárcsak öt-hat éve még csupán oldalra fordított arcot, korszerűbb megközelítésben tevékenységi-szakterületi összegzést jelentett, míg a közösségi portálokon szocializálódó nemzedékek számára emez előző jelentések talán már alig ismerősek. Profilnak ők azt a hevenyészett, kilúgozott adatsort nevezik, melyben a felhasználó önszavaival próbálja meghatározni azt a jelentésegyüttest, ami őt magát, véleménye szerint kiadja.
A társulatvezető, Zambrzycki Ádám Sebestyén Tímeával és Simet Jessicával adja elő e kesernyés táncjátékot, kézben laptoppal, a háttérben villogó vetítéssel, tisztes távolságot tartva a közhelyektől. Nem Facebook-ellenes röpdolgozatot látunk, bár a közösségi oldal jelzetei (elsősorban a lájk), a netes univerzum kapkodó, felszínes, magányosító eszköztárának megannyi szimbóluma felvonul előttünk. A játékosokat derengő fényben, egymástól hermetikusan elszigetelten – bár fizikai közelségben – látjuk. A felcsapott laptop monitorára sokáig nem látunk rá, annak csak szívóerejét mutatják. A táncosok feje, egész teste a monitor magnetikus erőterében: onnan áradnak az őket mozdító energiák, oda van – akárcsak satuba – belefogatva egész lényük. A monitor aztán láthatóvá válik: arcuk elé emelik, s a felületen nem egyebet, mint saját vonásaikat látjuk. A harsány mimikát mutató fotó-arcok a valódit takarják el: a képet mutatják, amit a képmutató láttat magáról. Az igazi helyett a túlfokozott, izgatott, ripacs grimaszokba rendezett vonások mutatkoznak a hús-vér alakok feje helyén.
Érzelmes és értelmes társadalomkritika ez, amelyet csak az ért meg, aki vesztett már el barátokat, akiket magával rántott ez az úgynevezett élet, e digitális papundekli, mely számszerűsíti, adatokká konvertálja a mind lombosabbnak tűnő, igazából viharosan sorvadó szociális mátrixot, melyben az egyed úgy véli: létezik. Zambrzycki a kiszolgáltatott valódit állítja szembe a vonzó pszeudóval, a holt és öncélú magamutogatást az esendő igazival. Nem ítélkezik, de nézőjét bizonyos értelemben erre kényszeríti. Az alkotó, egyúttal a kortárs terep egyik legeredetibb férfitáncosa a mozgásanyagban, személyes jelenlétében remekel: társnői túlnyomórészt sikerrel követik sodró játékát.
Előfordul: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy 'zsidó', egyszer az, hogy 'cigány'. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér.
A mindennapjainkhoz hasonlóan sok humorral és persze sok aggodalommal megírt, lebilincselően izgalmas, rejtvényhez hasonló kortárs Lear-parafrázist Máté Gábor rendezi.
Barabás Lőrinc trombitás és zeneszerző a budapesti zenei élet egyik meghatározó szereplője. Ezen az estén az Irie Maffiából ismert énekesnővel,…
Demjén Rózsi a legenda, aki huszonhetedik alkalommal tölti meg az Arénát!
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem…
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.