„A várost az oroszok úgy hívják, Pityer. Pityer pedig nem hely, hanem jelenség. Színes kavalkád, ami egyesíti a Hős Várost, a cári fővárost, a lázadó értelmiséget, a forradalom városát és Oroszország kirakatát Európa felé. Amikor turisztikai szempontból beszélnek a városról, beszélnek az építészetéről, a fehér éjszakákról és az Ermitázsról. A város szép, európai arcát szívesen nézi mindenki, pedig az, ami a karakterét adja, az épületek homlokzata mögött van. A fejekben. Én nem csak Szentpétervárt szeretném bemutatni, hanem Pityert. A monumentális mellett az apró, hétköznapi dolgokat, a péterváriak pici titkait, bolondságait. Megmutatni a várost olyan szemszögből, amiből ritkán látni. Olyanból, amiből megérthető, miért mondják az oroszok: Három dolgot lehet vég nélkül csinálni. Nézni, ahogy folyik a víz és ég a tűz, és szeretni Szentpétervárt.”