Zoom. A képernyő mindent megmutat! Nincs hazugság, csak létezés!
Ki vagyok én a világmindenségben, a kozmoszban, a bolygón, a kontinensen, az országban, a társadalomban, a munkahelyen, a családban? A testemben? Egy parányi részecske változásával új fajok, új eszmék képződnek…Az én saját emberi döntéseim vajon mire hatnak?
Képes vagyok a dolgok mélyére látni? Képes vagyok a változásra? Hajlamosak vagyunk elsiklani a részletek felett. Csak az eredményre koncentrálunk, nem éljük meg a pillanatot. Az Usine 1.84 új darabjában emberi történetekkel találkozunk, ahogy azok felépülnek a szinte semmiből, a test és a táncnyelv legelemibb alkotórészeiből. Egy megcsillanó bőrfelületből, egy moccanó izomból. Hányféle élményt képes elmesélni ez a pár elem, hányféle történetet, kapcsolatot, szenvedést élünk meg velük? Nem útmutatás a cél, hanem hogy felnyíljon a szem, s lássuk azt is, amiről azt hisszük, már rég ismerjük.
Bármerre is járunk, e sok történet végül mégiscsak egy: a csillagpor itt rezeg bennünk.
Koreográfia: Tókos Attila és ifj. Zsuráfszky Zoltán
Előadják: Abdulwahab Nadia, Paput Júlia, Tókos Attila, ifj. Zsuráfszky Zoltán
Írta: Varga Koppány
Dramaturg: Soós Attila
Fény: Kovács Gerzson Péter
Zene: Wondawulf