Ó Melinda, hogy elhagytál engemet. Kihunyt a fény, már csak szívem őrzi a reményt, hogy újra rám találsz. Sokszor jársz az eszemben, emléked képe színtisztán burjánzik fel szívemben.
Ugye eljössz még? Ugye eljössz még?
Melinda, aki soha nem bánatos, élete teli van örömmel. Szeretteinek bearanyozza minden percüket, ha rátekintesz elfog a csillámló boldogság. Bíborvörös ajkain keresztül csak mézédes szó szökken ki. Teste akár a lágy nyári szellő. Illatát, ha megérzed a remegés járja át a lelked. Aranyló haja a napsugarat árasztja szívedbe, soha nem láttál még hozzá hasonlót.
"Szeri Viktor koreográfiája végtelenül friss és (ön)ironikus. Egy fiatal táncos-alkotó tükre, amely nemcsak saját generációjának fájdalmait és önkeresését tükrözi, hanem a 21. századi ember magára hagyottságának minden nehézsége előtör belőle. Mert a kor embere keresi önmagát. Mind a hagyományokon, mind az embertársain keresztül." (Kovács Péter)