STRAVINSKY ÉS A BÉCSIEK

Műsor:

Stravinsky: Suite No 1. és No 2.

Haydn: Sinfonia concertante

Mozart: C-dúr „Linzi” szimfónia K.425.

Közreműködnek a Bécsi Filharmonikus Zenekar szólistái:

Holger Groh (hegedű)

Wolfgang Härtel (gordonka)

Herbert Maderthaner (oboa)

Sophie Dartigalongue (fagott)

Alba Regia Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Halász Péter

Ifjú muzsikusoknak, pedagógiai céllal írta Igor Stravinsky (1882–1971) a Három könnyű darabot két zongorára (1915-ben), amelynek mindhárom eleme szenvedélyes ajánlással kezdődik a komponista kortársainak, Alfredo Casellának és Eric Satie-nak, illetve az Orosz Balett legendás impresszáriójának, Szergej Gyagilevnek. Mindez arra utal, hogy a szerző nemcsak a gyerekekre gondolt, de felnőtteknek is címezte az elbűvölő miniatúrákat. 1917-ben, az Öt könnyű darabot két idősebb gyermekének szánta Stravinsky, kimondottan nevelési célból. Az egyszerűbb dallamokat a második zongorán nehezebb, képzettebb technikát igénylő kísérő szólam egészíti ki, amelyet feltehetően maga a komponista játszott annak idején. Ezekből hangszerelte két Szvitjét kis zenekarra 1921-ben és 1925-ben, bensőséges tánctételekkel, előrevetítve a munkásságában kiemelkedő szerepet játszó neoklasszicizmus kibontakozását.

A sinfonia concertante lényeges eleme, hogy olyan versenyműszerű kompozíció, amelyben nem egy, hanem két vagy több szólista áll szemben a zenekarral. A szimfonikus alkotóelemek éppoly fontosak, mint a versenyműszerűek, de legalább ennyire meghatározó a szólisták zenei magatartásának kamarazenei jellege. Joseph Haydn (1732–1809) 1792-ben, Londonban keletkezett, a műveit rendszerező Hoboken-jegyzékben I:105-tel jelölt B-dúr Sinfonia concertantéjában hegedű, cselló, oboa és fagott „verseng” a zenekarral. Műfaji előzményként a barokk concerto grossót és versenyműveket lehet megnevezni, az Esterházy-rezidencián tevékenykedő Haydn azonban már a mannheimi iskola finomításait is alkalmazta művében. A Londonban koncertező, idősödő mester e darabját mintegy válaszként írta korábbi növendéke, Ignaz Pleyel hasonló szerkezetű, nagy sikert arató műveire, és számításai be is igazolódtak: az életműben különlegesnek ható alkotást, amelynek ősbemutatóján Haydn impresszáriója, maga Johann Peter Solomon volt a hegedűszólista, átütő tetszést aratott és a következő londoni turnén újra előadták.

Hogy apja, testvére és barátai megismerhessék ifjú hitvesét, Constanzét, Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) Salzburgba utazott 1783 őszén. Nem időztek ott sokáig, első sorban azért, mert Leopold Mozartot nem érintette meg különösebben a házasság ténye és a hűvös fogadtatástól a házaspár nagyon csalódott volt. Ezért Salzburgból Bécsbe tartva, Johann Joseph Thun gróf vendégeként egy darabig Linzben időztek. Október 31-én Mozart a következőket írta apjának: „Kedden, november 4-én itt, a színházban akadémiát [vagyis koncertet] adok – és mivel egyetlen szimfóniám sincs nálam, esztelen sebességgel épp egy újat írok, amellyel addigra el kell készülnöm.” A mutatvány sikerült: az utókor által „Linzi”-nek elkeresztelt C-dúr szimfónia bemutatóját 1783. november 4-én valóban megtarthatták. Az üstdob–trombita páros komoly, fenséges hangzást kölcsönöz a műnek, s ez különösen élvezetes az első tétel – feltehetően Haydn hasonló szimfóniaindításai hatására született – lassú bevezetőjében.

Halász Péter a Budapesten folytatott zongora- és zeneszerzői tanulmányok után a bécsi Zeneakadémián tanult vezénylést Leopold Hager osztályában. Mesterkurzusokon Bernard Haitink tanítványa volt. Fontos impulzusokat kapott Fischer Ádámtól, akinek az eisenstadti Haydn Fesztiválon volt asszisztense. Tanulmányai után a Zürichi Opera stúdiójának korrepetitoraként dolgozott, utána nyolc éven át a Mainzi Városi Színház korrepetitora, majd karmestere volt, ahol széles repertoárra tett szert, több mint 20 operaprodukciót, valamint balett előadásokat, koncerteket dirigált. Vendégként vezényelte többek közt az RSO Wient, a prágai Suk Kamarazenekart, a Nordwestdeutsche Philharmonie-t, valamint fellépett az Augsburgi Színházban, a gelsenkircheni Musiktheater am Revierben és a Braunschweigi Városi Színházban. 2011 májusában az Aacheni Színház és az Aacheni Szimfonikus Zenekar első karmesterének nevezték ki,

A Magyar Állami Operaházban 2010-ben debütált Rossini A sevillai borbély című operájával, majd rendszeresen kapott karmesteri felkéréseket. A 2012/13-as évadban Solti György 100. születésnapja alkalmából rendezett gálaelőadáson Mozart Figaro házasságát és Puccini Turandotját vezényelte. 

Holger Groh, a Bécsi Zongoraötös első hegedűse, a Bécsi Trombitások és Vonósok koncertmestere, a Bécsi Virtuózok és a Bécsi Filharmonikusok tagjaiból 2002-ben alakult Steude-kvartett közreműködője. Hangfelvételei között több mű ősbemutatója is szerepel, szólistaként több zenekarral – például a Bécsi Bach-szólistákkal, a Grazi Szimfonikusokkal – szerepelt már.

Wolfgang Härtel Grazban végezte zenei tanulmányait, első szerződése a bécsi Volksoperhez kötötte, ahol szólócsellista volt. Majd a Staatsoper tuttistája lett, számos alkalommal vett részt a világszerte közvetített újévi hangversenyben. Egyfajta pozitív idegesség előzi meg ilyenkor a fellépését: „csodálatos dolog abban a tudatban játszani, hogy zenénket az egész világon hallgatják” – nyilatkozta egy alkalommal. „Feszült vagyok, de egyáltalán nem kellemetlen feszültség, amit érzek.”

Herbert Maderthaner muzsikus családban nevelkedett, először édesapja fúvós zenekarában klarinétozott, ám annyira magával ragadta az oboa hangzása, hogy 15 évesen hangszert váltott. 2005-ben a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarához szerződtették, ám hamarosan próbajátékra ment a Staatsoper zenekarához, ahol 2010 óta második oboista és angolkürtös. Nagyon erősen kötődik a kamarazenéhez, több formációban is dolgozik, fellép a Bécsi Virtuózokkal, 2008 óta a Theophil Ensemble tagja.

Sophie Dartigalongue gitár- és klarinét-tanulmányokkal kezdte zenei pályafutását és 12 évesen váltott fagottra. A lyoni Conservatoire National Supérieur növendéke lett, majd 2011-től a Berlini Filharmonikusok Karajan-akadémiájára nyert felvételt. Egy évvel később a Berlini Filharmonikusok szóló-kontrafagottistája lett; 2015 óta a Staatsoper szólófagottosa. Számos versenygyőzelmet mondhat magáénak, a legrangosabb zenekarok kérik fel szólistának, 2013 óta mesterkurzusokat tart Japánban, Argentínában, Spanyolországban és Portugáliában. 2014 óta a legnevesebb fagottot készítő cég „arca”: Püchner-művész. 2017 október 3-án a Müpában is eljátszotta ugyanezt a darabot, amikor a Bécsi Filharmonikusokat Zubin Mehta vezényelte.