Stephanus bérlet 2016/2017 IV/2

A hangverseny műsoráról:

Kabalevszkij: Ouverture Colas Breugnon
(Horváth Adrián átirata)

Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij (1904–1987) orosz zeneszerző Szentpétervárott született, zongorát és zeneszerzést tanult. A szovjet kultúrpolitikai életben igen gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1939-ben már a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnökévé választották. Három ízben nyerte el a Sztálin-díjat, 1965-ben Lenin-renddel tüntették ki.

De nem ezért szeretjük. Darabjai sziporkázóan ötletesek, ugyanakkor sokat és szívesen merít az orosz népzene dallamosságából, s bár a nagy kortársak, Prokofjev és Sosztakovics árnyékában alkotott, egyszerű és közvetlen hangú darabjainak, kedves humorának köszönhetően a nyugati zenevilág is befogadta. Az 1937-ben Romain Rolland elbeszélése nyomán írt Colas Breugnon című – azóta már feledése merült – operájának 1938-as bemutatóját Leningrádban tartották. Zenéjéből Kabalevszkij szvitet is összeállított hangversenyen való megszólaltatás céljára.

Colas asztalos és művész, borozgató és Plutharkoszt olvasó, az élet minden örömét élvező ember. Úri kegyetlenség, pestis, vallásháborúk, szerettei halála keserítik ugyan életét, mégis boldognak érzi magát, mert lénye legbelsőbb magja végig ép marad. Így válik Colas Breugnon története a helytállás, a gyötrelmek árán kiküzdött harmónia nagyon is modern fogalmának 20. századi megtestesítőjévé. A mű nyitányát ma is szívesen játsszák világszerte, akár fúvós-átirat formájában is, mint jelen esetben. Gyors tempója, vidám témái miatt még annak is ismerősnek tűnik, aki soha nem hallotta.

Barber: Adagio

Ahogy mondani szokás: szem nem marad szárazon. Samuel Barber (1910–1981) amerikai zeneszerző op. 11-es vonósnégyese lassú tételének vonószenekari átdolgozása könnyekre fakasztja a kevésbé érzékeny lelkeket is. Az önbizalomhiánnyal küszködő, nyilvánosságot kerülő komponista Rómába került ösztöndíjjal, és ott Arturo Toscanini biztatására írta híres Adagio-ját. Barber zenéje kimondottan későromantikus, talán leginkább Edward Elgar zenéjéhez hasonlítható. A zeneirodalom egyik legszebb Adagio-jának ősbemutatóját Toscanini dirigálta egy New York-i rádióstúdióban 1938-ban.

Az Adagio számtalan filmben felhangzik kísérőzeneként, hallhattuk az Amélie csodálatos életében, az Elefántemberben, de Einstein temetése, Kennedy vagy Roosevelt elnök halálhírének bejelentése is e dallam hangjaira történt. Barber gyönyörű zenéjét fúvós-átiratban hallhatjuk.

Arutjunjan: Trombitaverseny
Alexander Arutjunjan (1920–2012) örmény zeneszerző nem tartozik a legnépszerűbb komponisták közé: nagy elődje és honfitársa, Aram Hacsaturjan árnyékában működött.

Valójában két műve tette ismertté: a Kantáta a hazáról és az 1950-ben komponált Asz-dúr trombitaverseny, amely – nagy technikai és zenei nehézsége ellenére is – hamar népszerűvé vált virtuozitásával, egzotikus dallamosságával, néhol dzsesszes ritmikájával és a trombitahang sokszínűségének kiaknázásával.

Johan de Meij: I. szimfónia

Különös kísérlet: hogy lehet egy görögdinnyét mogyorónyira zsugorítani? Hogy lehet 1500 oldalnyi mesét egy szűk óra alatt „elmuzsikálni”? Hát: lássuk-halljuk, kalandra fel!

Johan de Meij (1953) holland zeneszerző és karmester harsonaművészként kezdte pályáját. Mielőtt teljesen a komponálásnak szentelte volna az életét, sikeres karriert futott be előadóművészként és karmesterként is. Jelenleg első karmestere a New York Wind Symphony-nak és a Kyushu Wind Orchestra-nak Japánban, állandó vendégkarmester Venezuelában, sőt, alapítója és vezérigazgatója az 1989-ben alapított Amstel Music zeneműkiadónak is. Műveit neves zenekarok játsszák világszerte, saját kompozíciói mellett főként fúvósátiratokat ír. Több rangos zenei díjjal is kitüntették. Johan de Meij I. szimfóniája J.R.R. Tolkien „A Gyűrűk Ura” című világhírű trilógiájának meséjén alapul, amely 1955-ös megjelenése óta olvasók millióit varázsolta el különös históriájával.

A mű ősbemutatója 1988. március 15-én volt Brüsszelben, s igen rövid idő alatt hatalmas karriert futott be. A komponista díjak sokaságát seperhette be zenéjével, a szimfóniát neves zenekarok tűzik műsorukra világszerte.

A darab öt jól elkülönülő része (tétele) a regénytrilógia egy-egy főszereplőjét vagy fontos epizódját ábrázolja.

I . G ANDALF (a varázsló)
II . LOTH LORIEN (Lothlórien, a Középföldei erdő)
III . GO LLUM (Szméagol)
I V. JOURNEY IN THE DARK (Út a sötétben)
a. The Mines of Moria (Mória bányái)
b. The Bridge of Khazad-Dum (Khazad-Dúm hidja)
V. HOBBITS (a hobbitok)

Egy ilyen terjedelmes és összetett művet nehéz néhány sorban összefoglalni. A történet fő vonalakban a következő: A mese középpontjában az ősi sötét erők készítette Gyűrű áll, mely viselőjét minden földi erőnél nagyobb hatalommal ruházza fel, de egyúttal személyiségét is a sötét erők rabjául ejti. A Gyűrű véletlenül kerül egy derűs, apró teretmény: Bilbó, a hobbit birtokába úgy, hogy nincs is tisztában annak hatalmas erejével. Ám Gandalf a bölcs varázsló ráébred a talált kincs vészterhes titkára és Bilbó unokaöccsét, Frodót rábírja, hogy vigye vissza a gyűrűt oda, ahol kovácsolták: a Végzet hegyéhez, hiszen az a hely az egyetlen, amelynek tüzében meg lehet semmisíteni a veszélyes gyűrűt. Az útra megalakul a „Gyűrű szövetsége” amelyben részt vesz Frodó és néhány további hobbit társa, Gandalf, Gimli a törp, Legolas a tünde és az emberi faj képviseletében Boromir valamint Aragorn. A társaságot végig titokban követi Gollum az álnok kis teremtmény, aki a Gyűrű egykori véletlen birtokosaként már nem tud elszakadni annak bűvös vonzerejétől és bármire képes lenne, hogy visszakapja. Frodó végül sikeresen teljesíti küldetését, a gyűrű megsemmisül a Végzet hegyének tüzében, és a sötét erők vereséget szenvednek. Aragorn királyok sarjaként elfoglalja győzedelmesen trónját és uralmával az emberek történelmének egy dicsőséges korszaka kezdődik meg. A hobbitok pedig számtalan kaland után békében visszatérhetnek békés otthonukba, a „Megyébe”.