Schumann zongorás kamarazenéje / 2. (Összkiadás élőben)

Schumann: Hat tanulmány kánon formában, op. 56 (Theodor Kirchner átirata)
Schumann: Tizenkét zongoradarab kis- és nagy gyermekeknek, op. 85
SZÜNET
Schumann: d-moll hegedűverseny, WoO 23 – 2. Langsam (Steven Isserlis átirata)
Schumann: 1. (d-moll) zongoratrió, op. 63

Hanna Weinmeister, Mary Ellen Woodside (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora) A sorozat szerkesztője Várjon Dénes

Ellenpont – receptre. Tömören így vázolható fel a Schumann zongorás kamaraműveit felsorakoztató sorozat második estjét keretező művek keletkezési háttere. A Hat tanulmány kánon formában (1845), illetve a d-moll zongoratrió (1847) ugyanis Schumann erőteljes kontrapunktikus érdeklődéséről árulkodik, a komponista azonban nem pusztán szakmai indíttatásból fordult e régi eljárások felé: egyes kutatók szerint súlyos depresszióján próbált úrrá lenni a hűvös és szigorú ellenpont-technikák intenzív tanulmányozásával. A jóval könnyedebb hangütésű Tizenkét négykezes zongoradarab kis- és nagy gyermekeknek (1849) Schumann egész más arcát mutatja: a kislányával, Mariával négykezesező, élénk fantáziájú apáét. Az ezúttal csellóátiratban (és csak részben) elhangzó d-moll hegedűverseny (1853) útjánál kalandosabbat viszont a legélénkebb fantáziájú Schumann-rajongó sem tudna kitalálni. Szigorú feleség, lappangó kézirat, spiritiszta szeánsz és náci propaganda: ez mind része e hallatlanul izgalmas történetnek.