RS9 OFF: Artman szerzői est

Az ArtMan Egyesület művészi hitvallása, hogy súlyosan fogyatékos és ép előadóművészek együtt fedezik fel és mutatják meg a közönségnek a mindannyiunkban jelen levő teremtő erőt. Az alkotói folyamat részeként az előadó művészet legmodernebb irányzatainak gyakorlatait és Magyarországon eddig ismeretlen testtudati módszerek tapasztalatait adaptálják fogyatékos emberek számára. Ebben a munkában a sérült és nem sérült tagok egyenrangú partnerekként hoznak létre kortárs táncszínházi produkciókat.

PURE

Rendező, koreográfus, korrepetitor: Bóta lldikó

Zene: Környei Kristóf hegedű

Előadó: Tóth Károly

Időtartam: kb. 15 perc

Az idegrendszert maradandóan érintő sérülés mentén és ellenében a szimplán testi vonatkozások,

mozgás, mozdulatok megjelenésének lehetőségei és lehetetlenségei, kérdései adják a táncszóló alap

szövetét. A bőr, mint határoló, el-és betakaró struktúra, az idegrendszer, mint szervező, kontrolláló

struktúra, az izmok, mint kivitelezők, végrehajtók, és a kötőszövetek, mint támaszt nyújtó, térkitöltő, kísérő apparátus együttműködése a testben való otthonosság és külvilág felé való megnyilvánulásunk meghatározói, és érzelmi, mentális lényünk hordozásához, alakításához is hozzájárulnak. Így felmerül különféle kifejezésbeli, előadásra vonatkozó stílusok, iskolák szemléletébe való helyezkedés, azonosulások és elhatárolódások.

KÉTség

Rendező, koreográfus: Gyulavári Ági

Zene: Sperling Andor

Előadók: Tóth Károly, Gyulavári Ági

Kosztüm: Csorba Kriszta

Fény: Dézsi Kata

Időtartam: kb. 10 perc

‘Ha az EGYség felbomlik, KÉTségünk megmozdít. Egymás sérülékenységében tükröződve saját magunkat fogadjuk el.’

A darab inspirációs forrása az emberi sérülékenység; ennek testi és lelki vetületei. A téma egy súlyos halmozottan sérült férfi táncos (Tóth Károly) és egy ép nő táncos (Gyulavári Ági) diádikus összehangolódásán keresztül bontakozik ki. Az alkotók a sérülékenység kialakulását kutatták pszichológiai, mozgásfejlődési és filozófiai szempontból. A téma a kreatív alkotói folyamatban az improvizáció, a Lábán mozdulatelemzés és a butoh formanyelvén átszűrődve érlelődött tovább. A koreográfiában a sérült előadó mozgása és teste egyedi kifejezőerejével önmaga teljességében a sérülékenység egy fajta kivetüléseként értelmeződik. A sérült táncos ezáltal az ép alkotótárs egyenrangú partnereként van jelen.

A darab egy harmonikus egységből indul, melynek felbomlása után a magány megélése

megrázkódtató, de lehetőséget ad arra, hogy az előadók külön-külön, saját útjukat járvafelemelkedjenek és fejlődjenek. Az újratalálkozás egyszerre hordozza magában a változás lehetőségét és egy másfajta sérülékenység megélését.

SZEMPÁR

Rendező: Kálmán Ferenc

Előadók: Bóta lldikó, Barkó Tamás;                                                                                                   

Zene: Balanescu, Maria-T, részletek, és vagy Mozart: C-dúr zongoraverseny, Andante tétel,  J.S.Bach Hegedű és Zongora versenyeiből részletek

Időtartam: kb.20 perc

Két ember egy térben; közel, távol. Egyik egy látható, másik egy láthatatlan világban. Egy nő és egy férfi; egy idő ablakban, életük más pontjain. A magukörömeit és fájdalmait élve, megosztva, ellenpontozva, egymásra utalva, utalódva. Jelmezek között, érzéseket, közös pillanatokat keresnek, keresünk... látni és látszani, érezni és érzékelni, érinteni és érintve lenni

"...Hogy látva lássanak"? Szeretnénk, ha szeretnének- körbevettségre, ölelésre vágyunk, rétegeket

öltünk és vetkőzünk, attól függően, mit mutatnánk-adnánk magunkból a szeretéshez, a szeretettséghez, az öleléshez, az ölelve levéshez. Ebből alakul ki a DESIGN- unk és az IMAGE- unk, a sajátunk, a másiké, és talán egy közös is.(A látványközpontú világ és életértelmezés felveti a nézőpont tudatosítás szükségességének kérdését. Különösen érdekfeszítő kérdés ez a színházi alaphelyzetben, ahol néző, és „nézett”szerint oszlanak meg a szerepek. Hogy a nézőből látó is válik –e, vagyis, hogy mit tud és lehet kezdeni adott korszakban, kultúrában a látottakkal, és hogy adott kultúra, korszak, korosztály hogyan és mire használja a színházi alaphelyzetet, akár a tényleges színházait, művészetét tudja e élvezni, hasznosítani a maga számára, nos, ebben a vonatkozásban a vak táncos jelenléte izgalmas kiindulópont lehet.)

Az előadás hossza: 50 perc