„Rézcsövek” – A tuba / HANG-SZER-SZÁM

A tuba eredete egészen az ókori Rómáig vezethető vissza: vastag csövű, mély hangú hangszer volt, a római lovasság jelzőhangszere. A szó latinul csövet jelent, de alkalmazták a trombitákra is. A tuba európai elődje a 17. században használt, szarvból és bőrből készült, tekergőző kígyó formájú, mély hangú szerpent (latinul: kígyó). A modern tubát mintegy száznyolcvan éve alkotta meg egy német hangszerkészítő. A hangszer testét rézlemezből készítette, és szelepekkel látta el. A terebélyes tuba súlya körülbelül tizenhárom kilogramm, tízszer nehezebb, mint a trombita. A modern szimfonikus zenekarban általában egyetlen tuba játszik, és csak nagyon ritkán jut szólószerephez.