RégIdők // „Ma már nem halnak meg gyermekágyban az asszonyok”

"Ma már nem halnak meg gyermekágyban az asszonyok"

A fenti állítást a 20. század elején írta egy asszony a lányának, és valóban: a 19. századi anyaság rémisztő kísérőjelensége Semmelweis Ignác vívmányának köszönhetően lassacskán megszűnt. Ha nem is egy csapásra, de a század fordulóján fokozatosan átalakult, ahogyan a nők testére tekintettek. De hogyan zajlott mindaddig a menstruáció, hogyan (nem) világosították fel a lányokat? Hogyan változtak a szülés kockázatai, az orvosban vagy a bábában bízott jobban a terhes nő, volt-e terhesgondozás, végeztek-e császármetszést? Ugyanakkor létezett-e biztonságos fogamzásgátlás, milyen módszereket használtak a családtervezésre és mihez folyamodhatott egy nő, ha sokévi házasság után sem született gyermeke? Miként viszonyultak a menopauzához az 19. század végén, a 20. század elején?

Erről beszél Szécsi Noémi író előadásában az ismert és ismeretlen egykorú női sorsok, levelek, naplók, korabeli bábakönyvek, orvosszakértői esetek valamint Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő háziorvosi praxisa alapján